A fórumozás veszélyes?

Megcsalás szempontjából nem veszélyes (az viszont rossz jel, hogy a te fejedben ez megfordult).

A másik szempontból, amit leírtál, sem az. A játék elterel, igen, de mindenkinek kell én-idő. Nála ebben a formában jelent meg, amíg mértékkel csinálja, nem lesz baj.

Van hobbid?

A párom airsoftozik és érdeklődő vagyok a hobbija iránt, de azért nem érdekel annyira a dolog, hogy én magam is foglalkozzak vele. Ő a létező összes ezzel kapcsolatos csoportba szokott írni, tanácsot adni, segíteni a kezdőknek. Biztos jó érzés lehet, hogy régóta foglalkozik valamivel és tovább tudja adni az ismereteit a kezdőknek.

Nekem pl nincs ilyen hobbim, mindig mást csinálok, így nem érzem annyira át, de megértem miért csinálja.

Azért azt halkan megjegyezném, hogy az ilyen fórumokon igenis vannak nők is, én is fent vagyok ilyen helyeken nő létemre, és nem én vagyok az egyetlen a csapatban.

Viszont ha úgy érzed bízhatsz benne, akkor csak azt kell elfogadnod, hogy ez neki egy hobbi. Persze kellenek határok, ha naponta játszik/beszélget egy órát és emelett ti is tudtok programokat csinálni akkor teljesen rendben van.

Ha viszont folyton a gépet/mobilját ellenőrizgeti, non-stop írogat és nem lehet egy szép nyári napon vele kimozdulni mert játszik, akkor az probléma.

Ha úgy érzed, hogy kicsit túl sok, akkor finoman jelezd neki és beszéljetek erről. Én szintén képes vagyok abba a hibába esni, hogy túlságosan beleélem magam az online világba és megfeledkezem a valóságról, ilyenkor néha jó ha van valaki aki "visszaránt" és határt szabok a játéknak/chatelésnek. Nem feltétlenül kell időkorlátra gondolni a határok alatt, de pl hogy mikor legyen rátok ideje stb. Nálunk például a páromnak fontos, hogy figyeljek rá amikor hazaér, beszéljünk róla milyen napja volt stb... aztán estefelé ő is a sajét hobbijával foglalkozik, így nem zavarja, ha én online vagyok... biztos vagyok benne, hogy hasonlót dologban ti is meg tudtok egyezni és akkor mindenki boldog.

Biztosan kell az "énidő", de a gyereknek meg kell az apja.

Az asszonynak még az embere.

Szomorú, ha fordítva nem így van.

Én is voltam így, csak nem game, hanem pia, de nem család.

Nagyon nehéz volt kijönni belőle, pedig senki nem gondolta, hogy túltolom.

Ostobaságnak tartom ezt a divatba jött "énidő" szajkózást.

Mindenkinek kell némi kikapcsolódás, de nem mindegy, hogy milyen

minőségű. Sportol, kirándul, olvas, stb.

Az a gyerek nevelésében is alapvetően fontos, hogy milyen

példát lát maga előtt.

Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy nem a gyerekre,

hanem marhaságokra fordítja az idejét.

Én például most megyek mesét mondani az unokámnak.

:)