Komolyan úgy érzem nincsenek már normális férfiak?

#2 Tényleg no ego, de ezek egyike se jellemző rám. Messze normálisabb vagyok mint a nők akiket ismerek. Nagyon tudok szeretni, de közben nem fojtom meg a férfit, hagyokneki teret. Nem kontrollálok senkit, kiábrándító ha egy nő akar uralkodni egy férfin. Egyenrangú partnerként bánok a párommal. Nem azt mondom hogy nincs hiba bennem, biztos van valami hogy ilyenekbe botlok mindig, de ilyen téren amiket írtál biztos hogy nemlehet semmi gond.

Szexben is akikkel voltam, kb el voltak ájulva meg a legtöbb pasinak tudtam olyat csinálni, amire azt mondta hogy élete legjobbja volt. Nagyon nyitott és perverz csaj vagyok, a kapcsolataimban szinte mindig én voltam a bevállalósabb, izgalmasabb, kívánósabb szexben. Úgyhogy ez semlehet probléma. Sok minden más meghatározó/ gyakori problémaforrás nem jut eszembe ezekenkívül.

#5 Ne aggódj nem befolyásolnak az ilyesmik. Egyébként is mint írtam, az átlagosabb külsejű pasikkal ismerkedtem mindig szivesebben. Viszont képzeld eddig nem gondoltam, de ez se 'megoldás', mivel nem túlzok az összes ilyen pasinak önbizalom problémái voltak és ebből adódóan hazudozott, csajozott, kereste a visszaigazolást, a pozitív megerősítéseket a nőktől. És a félredugás is emiatt volt (már amelyik meg is csalt, volt aki csak tette magát a csajoknak, áthívta bulizni őket stb). Szóval most akkor mit mondjak?:) tényleg nekik adnék esélyt de ha egyszer mindnek van önértékelési problémája ami miatt nem képes normális kapcsolatra mégis mit tegyek?:D nem tudok butább vagy rondább lenni, hogy jobban érezzék magukat mellettem. Azt gondolnád hogy inkább büszke hogy ilyennő vanmellette, megbecsüli. De nem, ez csak felerősíti azt bennük, hogy ők nem olyan jók. Egy ilyen nő mellett kevesebbnek érzik magukat.

#7 Huszonéves vagyok, egy ideje már harmincas férfiakkal ismerkedem csak. Pont amiatt, mert azt várná az ember hogy addigra már megérnek egy normális kapcsolatra.. de sajnos ez nem kor függvénye.