Szerintetek is igaz az az állítás, hogy aki 40 éves korára nem ért el minden lényeges dolgot, az egy született vesztes?

Ez úgy hülyeség, ahogy van.

Eleve: kinek mi a "lényeges".

Másrészt: az, hogy 40 fölött már csak a hanyatlás jön, óriási butaság. Az igaz, hogy az agy kb. 30 fölött már fokozatosan veszít frissességéből, de ez pusztán egy szervi jellemző. Nem azt jelenti, hogy onnantól az ember folyamatosan hanyatlik, sőt! Nézd meg a nagy tudósokat, többségük öreg korára lett befutott, elismert ember.

Sokan negyvenen túl találnak rá az igazi céljukra az életben. Az öregedés csak a modern nyugati világban egy rémséges valami, régen érték volt, tiszteletet érdemelt. Olyan kvalitásokkal kapcsolták össze hogy érett, bölcs, tiszteletre méltó stb. Ma már csak begyepesedett, elmaradott és hanyatló. Pedig ennek nem kellene így lennie, hiszen sokkal tovább maradunk aktívak mint régen.

Meg kell tanulni élvezni az életet negyven felett is mert ez nem lehetetlen. Persze nem árt, ha a korral bölcsesség is jön és nem felszínes hülyeségekre vágysz, hanem képes vagy új, érett célokat kitűzni magad elé. Hogy az életben ki mit ért el nem vesztesség vagy nyertesség kérdése. Egy világcsavargó, aki bejárta a Földet keresztül kasul, sok élményt és tapasztalatot gyűjtött, dolgozott egy kicsit mindenhol, beszél egy kicsit több nyelven, és a világ minden tájáról vannak barátai, más szempontból élt értékes életet mint az, aki a lábát sem tette ki a szülővárosából, de felnevelt 2 gyereket és új autója, kertes háza van. Hiszen ezekre a dolgokra a világcsavargó hobó nem is vágyik annyira, különben anno az lett volna a prioritás.

Igaz.

lehet lepontozni, de igaz.

Mondj valami pozitívat.

Legalább az emberi kapcsolataid rendben vannak? Család, barátok? Ha ezek a kapcsolatok rendben vannak, abból nagyon sok boldogságot lehet meríteni akkor is, ha másban nem áll olyan jól az ember.