Hogyan jussunk kompromisszumra összeköltözésnél, ha utálom a kígyóját?

Nagyon jól megvagyunk, már 4 éve vagyunk együtt és össze szeretnénk költözni, de én nem vagyok hajlandó egy kígyóval egy fedél alatt lakni. Ez a négy év alatt, mindig inkább úgy alakítottam a dolgokat, hogy nálam legyünk, de ha nála voltunk, akkor mindig az volt az első, hogy ellenőriztettem vele, hogy rendesen be van-e zárva és csuktam az ajtókat. Kislány korom óta rettegek a kígyóktól, volt egy incidensem siklókkal, azóta minden hűlő off limit nálam.

Most, hogy komolyabban beszélünk az összeköltözésről, elmondtam neki, hogy nem szeretném, ha a kígyó is velünk jönne. Ezen kiakadt, amit megértek, hisz egy állatról van szó, amihez kötődik. Felhoztam, hogy kereshetnénk neki esetleg egy gazdit, mire az volt a reakciója, hogy oké, de akkor az én kutyám se költözik velünk. Szerintem ez nagyon gyerekes reakció volt a részéről, hisz egy kiskutyát nem lehet összehasonlítani egy kígyóval. A kígyók sokkal, macerásabbak, amióta együtt vagyunk 1x voltam hajlandó végignézni az etetést, és az hagyján, hogy párszor előfordult, hogy kiszökött és bebújt a kanapéba, mert ő úgy gondolta, hogy a kígyó egy külön szobában lesz, aminek be lehet csukni az ajtaját, de hogy nem lesznek fagyasztott rágcsálók a fagyasztónkban, az is biztos! A másik, hogy pár éven belül gyerekeket szeretnénk és a kígyós platformokon nem ajánlják a kígyó tartást kisgyerekek mellé.

Neki az én kutyusommal az égadta világon semmi baja nincsen, nem is értem, hogy hogyan mondhatta ezt komolyan, hisz azt hittem, hogy jó a kapcsolatuk és ő is szereti. Persze más lenne, ha mondjuk allergiás lenne rá, vagy neki lenne kutya fóbiája (létezik ilyen? Lol), de eddig sose panaszkodott a kutyusomra, szimplán most csak fogat-fogért alapon. Ha egy kígyó másik gazdihoz kerül, ugyan abban az akváriumban marad, tehát a közvetlen környezete nem változik és szerintem megoldható lenne, hogy olyan gazdit keressünk, akinél meg tudja látogatni. Szóval szerintem egy kígyót egyáltalán nem viselné meg, hogy új gazdija van, ennek ellenére egy kutyust nagyon is, hisz sokkal több kontaktom van vele annál, mint hogy pár hetente valami fagyasztott szart bedobok neki és naponta párszor rápillantok.

Szóval nem, a kutyát is lelkileg megviselné és engem is, ha el kéne váljunk.

Szerintetek hogy jussunk dűlőre? Szerintem nekem van igazam, a kígyónak mennie kell, a kutyusom marad. Ha ezt nem fogadja el, nem tisztel engem és az érzéseimet.

Nem tudom mennyire releváns, de egy 6 éves boáról és egy 3 éves máltairól van szó.

A válaszokat előre is köszönöm!