Miért van ez velem?

Miért nem tudok kilépni egy olyan kapcsolatból, amiben sokkal többször érzem magam rosszul, mint jól?

Lassan 4 éve van ez így.

Akárhányszor a fejembe vettem, hogy elhagyom, habozok és elkezdem őt sajnálni, elkezdek azon gondolkodni, hogy miattam van minden, hogy megfogom bánni, meg nem akarom elhagyni mégsem stb..tudom, nagyon idiótán hangzik, de nem tudom mit tegyek, pedig ez tényleg nem lesz jobb, de még magamnak sem tudom bevallani. Sokszor neki futottunk már.

Bántott is már, az autómat is majdnem tönkrevágta, fontosabb a másokkal töltött idő, a piálás a haverokkal, rám nincs ideje, érjem be annyival, hogy hazaérünk munka után és egymás mellett fekszünk szótlanul, majd alszunk és ez hétvégén is. Sokszor kenyérre lehet kenni, szépen beszél velem, és mai napig örülünk egymásnak, ha hazáerünk, de ha beszélni akarok vele, vagy komoly döntesek előtt állunk, vagy szeretnék valamit csinálni, akkor már teljesen átfordul és nem hallgat meg, vagy nem mond semmit. Elmondta, hogy ő nem fogja megkérdezni milyen volt a napom, mert nem érdekli, szóval ha én nem kezdeményezem a beszélgetést, ő sem.

Szeretem nagyon, de több rossz van ebben a kapcsolatban, mint jó. Őt nem érdekli, ha vita van, vagy épp az autómat vágja tönkre, ne beszéljünk róla, ne beszéljük meg megtörtént, majd elmúlik de nem akar nélkülem élni.

Ezek után miért nem bírok határozottan kilépni ebből? Miért habozok? Miért nem bírok rá haragudni és miért érzek lelkiismeret furdalást, ha azt mondom, hogy összeszedem a cuccom és elmegyek? Mi a baj velem? A szívem mindennél jobban húz hozzá, de az eszem tudja, hogy nem kellene. Miért?

Szedett vedettre sikerült, de igyekeztem a lényeget elmondani. Köszönöm, ha végig olvastad.