Hogyan kezelnétek, ha a párotokkal közös célokat fogalmaznátok meg a párkapcsolat elején, aztán ő eláll tőle?

Sziasztok! Tudom, hogy az ismerkedés során sokkal jobb színbe tünteti fel magát az ember, ez nem vitás, alapból osztok kettővel, mikor valaki "felkonferálja" magát. A párommal, mikor ismerkedtem, kiderült, hogy van egy közös érdeklődési körünk. Megbeszéltük, hogy együtt kezdjük el ezt a hobbit és együtt fogjuk végigcsinálni, hogy végül együtt érhessünk el ezen a területen eredményeket. Viszont a kezdeti lelkesedés után a párom lendülete alábbhagyott. Én azt javasoltam neki, ha nem megy önerőből, akkor járjunk el tanárhoz, mert akkor mégis csak egy keretet adunk a dolgoknak és a motiváció, rendszeresség nőni fog. De bejelentette, hogy ő ebben mégsem akar részt venni, majd egyszer belevág ebbe a hobbiba, mikor így hozza az élet, de ha akarom, akkor én csináljam.

Biztos vagyok benne, hogy én egyedül is véghezviszem az álmaimat, de azon gondolkoztam, hogy mennyit adott volna a kapcsolatunkhoz, ha együtt csinálunk valamit, együtt fejlődünk, együtt küzdünk valamiért. Párom pedig kiszállt belőle. Tudom, hogy nem lehet semmit ráerőltetni a másikra, de neki is jót tenne az, hogy érezze, hogy egy területen előrelépked az életben. Mert ő neki most nincs jelenleg semmi hobbi, érdeklődési kör az életében, amivel komolyan foglalkozna. Mit tennétek? Hagynátok? Vagy szerintetek így rendben van, élni és élni hagyni? Vagy próbálnátok motiválni mégis, a saját eredményeiteket felmutatva? Annyira szép lett volna együtt csinálni. Kicsit megfosztva érzem magam a közös élménytől.