Mit tudnék tenni a házasságunk megmentése érdekében?

Fél év próbálkozás után annyira reménytelennek érzem a helyzetet, párterápia, egyéni tanácsadás után is, hogy kénytelen vagyok itt kérni tanácsot hasonló szituációban lévő emberektől.

A feleségem egy nagyon gyönyörű, különleges, átlag feletti intelligenciával, kreativitással és attraktív kisugárzással rendelkező személyiség, aki egyben betegesen munkamániás. Eleinte egy munkahelyen dolgoztunk, ahol én voltam az osztályvezető, de később, a kisfiúnk megszületése után átment egy másik osztályra. Akkor mintha megszakadt volna valami elementáris közöttünk, és nehéz megmondani, hogy mi okozhatta azt a törést. A párterapeuta szerint a terhesség utáni depresszió volt az oka.

Nem szeretnék nagyon elveszni a részletekben, a lényeg, hogy most lesz a 6 éves évfordulónk, én pedig ellenben vele, még mindig ugyanúgy vonzódom hozzá. A kapcsolat kezdete mondhatni zökkenőmentes volt, ugyanúgy akartuk mindketten, két év után házasodtunk össze. Most van egy mindjárt 4 éves kisfiúnk, ezért a közösen eltöltött időnk nagyjából 2 év volt, a gyerek megszületése után alighanem megszűnt közöttünk minden intimitás, a szexért most már könyörögnöm kell. Vagy a munka vagy a gyerek volt a fontos, én, mint férj totálisan a háttérbe szorultam. Nem tudom, ez mennyire gyakori férfiaknál, inkább nőktől szokás hallani ezt az elhidegülést, de sajnos már hónapok óta áldozata vagyok ennek a ridegségnek. A gyerek sokszor velünk alszik, ha két hétben egyszer sikerül szexelnünk, akkor már mázlim van. Tavaly a karantén alatt jobban összemelegedtünk, de decemberben teherbe esett, és most várjuk a kislányunk megszületését. Ő nem örült annyira az ötletnek, mint amennyire én kezdeményeztem, a terapeutánk egyenesen ellenezte, szerinte még egy terhesség tönkre vágná lelkileg a feleségemet. Lehetséges, hogy igaza volt, mert most már alig kommunikálunk, mindig épp hívása van, épp olvas, épp zuhanyozni készül, épp egy barátnőjével beszél, épp a gyerekkel játszik, épp fáradt és aludni akar, épp fáj a feje, épp dolgozni próbál. Amikor még elkezdtük a párterápiát, ő is nagyon együttműködő volt, most egy olyan szellemre emlékeztet, akinek minden jó, minden mindegy, szerinte nincs semmi baj, szex közben is közömbös, már ha van egyáltalán kedve hozzá. Ez az állapot a második terhesség óta van jelen, korábban legalább tett minimális erőfeszítéseket, odabújt hozzám, néha ő is kezdeményezett valamit. Nem nagyon lehet vele kommunikálni, bezárkózott és engem nevez túl akaratosnak.

Úgy érzem, hogy itt a vég, pedig mindent meg akarok tenni a házasságunkért. Talán nagyon egyoldalúan osztottam meg a történetet, az ő narratíváját kihagyva. Való igaz, hogy sokszor voltam telhetetlen, papucs soha, de mégis én voltam a nő a kapcsolatban, bármennyire is megalázó ezt leírni. Néha az agyára mehettem, a terapeuta is javasolt nekem egyéni terápiát, hogy csökkentsem az elhagyástól való félelmemet. Van közöttünk majdnem 20 év korkülönbség, ő most 36 én pedig 54. A terápián kiderült, hogy belebetegedett abba, hogy nem tud dolgozni az anyaszerep miatt, és bűntudata is van amiatt, hogy nem az a tipikus háziasszony.

Nem tudom, mit tegyek, ugyanis tegnapelőtt elhatároztam, hogy kiállok magamért és belengetem a válás lehetőségét, ha nem változik meg. Mintha ez megijesztette volna, de maradt minden ugyanúgy, mint volt. Korábban a válással való kvázi "fenyegetőzés" hatásos volt, mert két napig újra a régi önmaga volt. Biztos vagyok benne, hogy a második terhessége miatt lett ilyen, és az is lehetséges, hogy nem én vagyok a hibás, hanem depressziója van, vagy kiégett. Azért kezdtem el az elején szuperlatívuszokban beszélni róla, mert a régi énjéhez képest most tényleg csak egy szellem, leginkább velem.

Aki járt már hasonló cipőben, minden tanácsot megfontolok, mert jó lenne megmenteni a házasságunkat, már a gyerekek érdekében is.