Miért érzem a párkapcsolatot tehernek?

Eddig akárhány kapcsolatom volt, mindig úgy éreztem, hogy számomra ez a boldogság mellet valamiféle korlátozás, teher is. Úgy éreztem mintha kevésbe tudnék kiteljesedni és mintha a döntéseimet akadályozná hogy mindig gondolnom kell másra is. Félreértés elkerülése végett nem olyan párjaim voltak akik korlátozni akartak volna vagy befolyásolni épp ellenkezőleg, de még most is amikor a jövőmre gondolok nagyon nehezen tudom elképzelni azt, hogy képes leszek egy társat találni márpedig szeretnék, de amikor van, akkor meg azt érzem hogy egyedül szeretném leélni az életem.

Arra is gondoltam már hogy talán félek a barátságnál közelebb engedni magamhoz bárkit is és ettől érezhetek úgy ahogy. De ez megjelenik máshol is, pl ha szerelmes párokat látok az utcán vagy egy filmben. Ha szingli vagyok arra gondolok milyen jó nekik, ha meg van párom és úgy látom őket, akkor arra gondolok hogy miért nem vagyok képes olyan önfeledten szeretni mint ők és folyton aggódok a saját kapcsolatomban a hibákon és emiatt volt már hogy véget vetettem egy kapcsolatnak csak hogy ne stresszeljek rajta folyamatosan. Mi lehet ennek az oka? Mit tehetnék, hogy másképp viszonyuljak a párkapcsolathoz?

(hozzáteszem a családi hátterem normális, 1 testvér, szülők együtt élnek (igaz elhidegült kapcsolatban))

22L