Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek?A párom megbántott és nem tudok rajta túllépni.
Sziasztok. 33 éves vagyok(L) , párom majd négy évvel idősebb tőlem, lassan 6 éve hogy együtt vagyunk. A kapcsolatunkban mindig is én voltam inkább az irányító típus, ő a visszahúzódóbb csendesebb fajta. Félreértés ne essék én sem vagyok nagyszájú, hanem határozottabb jóval, így az intézkedések 90%-a rám maradt. A kapcsolatunk igen elmélyült, öt és fél éve együtt élünk, egy kassza közös kocsi, mindenben osztoztunk.
Többször is szóba került a házasság, mind a ketten mondtuk hogy szeretnénk megházasodni. Nem sürgetve hanem inkább viccelődve ,huncutkodva kérdeztem időről időre hogy mikorra jegyez el. Erre csak annyit mondott mindig hogy minél többet kérdezek rá annál később teszi meg, nem akkor amikor várok rá, s különben is ő különlegeset akar, ezután fel is hagytam a kérdezéssel. Két éve egy gyönyörű maldívi nyaraláson voltunk, azt hittem, akkor fogja, de nem történt meg. Utána egy kicsivel beszélgettünk és akkor bevallottam neki hogy én azt hittem hogy akkor el fog jegyezni, ő erre azt mondta hogy az milyen sablonos és kiszámítható lett volna. Én mondtam neki, hogy egyáltalán nem lett volna az ,hisz nem jut el az ember ilyen helyre sokszor, erre az volt a válasza hogy igen ,de az eljegyzés mint két embernek akarnia kell. Erre már nem igazán tudtam mit mondani. Őszintén szólva úgy éreztem, mintha pofon ütött volna ezzel a mondatával, hisz beszéltük hogy ő is szeretné, s nekem úgy jön le mintha én nyomást gyakoroltam volna rá, miközben ő egyáltalán nem akarta. Utána pár hónapra rá mondta, hogy megbánta amit mondott és szeretné az eljegyzést, de viszont bennem olyan keserű érzés van ezt illetőleg, hogy majd négy év után nemhogy gondolkodnia kellett az eljegyzésen, hanem nem akarta, miközben mindig őt helyeztem első helyre és mindent megtettem. Persze ezt én szabad akaratomból tettem ,ezért nem tartozik nekem semmivel az ég világon, csak azt nem értem ,hogy minek mondogatta ,hogy ő is akarja az eljegyzést ,ha nem így volt.
Év elején elég sok veszekedés volt ,mert nagyon sokat iszik 2-3 éve és amikor én megismertem akkor alig láttam még akár egy üveg sört is meginni. Emellett pedig inkább egy kicsit kényelmesebb típus, ejj ráérünk még fajta, nem kell magunkat megerőltetni, én főállás mellett takarításokat vállaltam, hogy jobb jövőnk legyen. Mondtam neki hogy szedje össze magát, mert így hogy bele van kényelmesedve az életbe semmi terv nélkül és hogy ennyit iszik én nem merek vele közös jövőt és gyermekvállalást tervezni. Erre az volt a válasza hogy én úgysem bírnám a gyereket. Lassan nyolc hónapja éjszakás műszakban dolgozom így hétvégente látjuk egymást másfél napra, és látom rajta hogy szeret és próbálkozik és fél hogy elveszít, de bennem az a két mondata megölte a szerelmet, a bizalmat (amit el is mondtam neki őszintén), hiába várom hogy az az érzés amit iránta éreztem visszajöjjön egyszerűen nem jön. És nem tudom mitévő legyek hisz a párkapcsolat ezen alapszik hogy mind a két fél tökéletlen és hibáznak és ezen hibák ellenére is együtt maradnak ,szeretik egymást , megbocsátanak egymásnak. Próbálom ezt a sértettséget túllépni, közeledni felé, de ha ezekre a dolgokra gondolok ,amit mondott akkor mindig fájdalmat és keserűséget érzek. Ti mit tennétek a helyemben?
válasza:Én szakítanék. Ne haragudj, nem akarlak megsérteni, de az a kapcsolat, ahol nem lehet tisztán beszélni az esküvőről, eljegyzésről, és az ehhez kapcsolódó célokról, az minden, csak nem elmélyült. Normális esetben erről két fél tud beszélni.
Másrészt, nekem nem kellene egy alkoholista, és olyan sem, akiről úgy érzem, nem lehet rá jövőt alapozni. Márpedig egy ivósra, egy ennyire belekényelmesedett emberbe nem lehet. És ha ez nem lenne elég, az a mondat, hogy úgysem bírnám a gyereket, már elég lenne ahhoz, hogy azonnal a kezébe adjam a bőröndömet és menjen.
Igen, két ember tökéletlen, hibáznak. Vannak hibák, amiket el lehet nézni, vannak hibák, amiken lehet javítani, de ehhez akarat kell. És vannak azok, amikkel nem tud a másik ember együtt élni. Én ezekkel nem tudnék.
válasza:"A párom megbántott..."
Nem megbántott, őszinte volt. Te többet tettél bele, mint ő. Iszik, boldogtalan, te pedig csalódott vagy.
Nem sértettél meg, nagyon köszönöm az őszinteséged.
Vívódok magamban, hogy kitartsak e mellette , a közös éveink mellett, s én vagyok a hisztis, hogy ezeken más simán keresztül tudna lépni, vagy hagyjam el.
Én boldogan mondtam volna igent, annak ellenére, hogy iszik, s néha hamarabb átugrom, mire ő megmozdul.
Mégegyszer köszönöm az őszinte válaszod!
válasza: válasza:A házasság egy dolog, de gyereket mikor akartok? Te 33 éves vagy, párod 37. 6 éve együtt vagytok. Mire vártok?
Ha most azonnal belefogtok, minimum 34 éves leszel az első gyerekednél. Mikor 27 éves korod óta együtt vagy vele. De gondolom, nem véletlen, hogy eljegyzésről és házasságról beszéltél vele először, nem gyerekvállalásról. És simán lehet, hogy amikor nekifogtok, csak annyi derül ki, hogy nem akar magától, könnyen jönni az a kisbaba - és akkor kezdődik el egy évekig tartó, nagyon küzdelmes és idegölő kezeléssorozat.
Az, hogy mindenféle kifogásokat keres a párod az eljegyzés halogatására, az nekem nagyon nem szimpatikus. És bizony, az a mondat, amivel annyira megbántott téged ("az eljegyzést mindkét embernek akarnia kell") az bizony elszólás volt, hogy ő nem akarja.
válasza:Gondolj arra, hogy ha most szakítasz, akkor ugyan "elvesztettél" 6 évet, de megnyerted a többit, amikor találhatsz olyan férfit, aki valóban hozzád való. Ha maradsz, elvesztegetsz még 1 évet, aztán kettőt, aztán hármat, és elveszed ezt magadtól. Szakítasz két év múlva, 35 leszel, kell fél-egy év, hogy kiheverd, és ki tudja, mennyi, hogy új férfit találj, akit megismersz, megbizonyosodsz róla, hogy valóban ő kell, de lehet, az is bukta. Elvesztegettél újabb éveket, és lehet, lemaradsz a gyerekvállalásról, vagy sokkal nagyobb rizikóval és nagyobb nehézségekkel vállalhatsz. Gondolom, nem ezt szánod magadnak.
És hidd el, a sok ivás nagyon nagy probléma. Mondom ezt úgy, hogy alkoholista apa mellett nőttem fel. Kérlek, NE akard ezt a gyerekednek. Megérdemli, hogy normális apja legyen.
válasza:Ha kívülállóként olvasnád ezt a sztorit, mit tanácsolnál a kérdezőnek?
Komolyan egy lecsúszó alkoholistával akarsz családot alapítani?
Én csak nem akartam feladni, hisz az értékes dolgokért meg kell küzdeni az életben.
Nem szeretnék egy olyan embertől gyereket aki sokat iszik, ezért is mondtam neki hogy ez így nincs rendjén. Azóta már kevesebbet iszik jóval de nem hagyott fel vele.
Talán azért is nehéz ezt magam mögött hagyni, mert kedves és jó ember. Köszönöm mindenkinek az őszinteségét!
válasza:Sokan panaszkodnak arra, hogy ha elmegy a párja egy péntek/szombat este iszogatni netalántán bulizni a barátokkal és akkor fogyaszt az illető alkoholt esetleg jól is érzi magát talán néha jobban is a kelleténél.
Én azt gondolom ez x keretek közt (amit a két embernek kell lefektetni) teljesen normális. Azt gondolom sokkal aggasztóbb amikor valaki mondjuk otthon iszik rendszeresen/sokat. Mert ott effektíve nincs "értelme". Aki egyedül iszik rendszeresen az számomra furcsa/furcsább. És általában az ilyenekből lesznek az alkoholisták.
Nem tudom a párod pontosan milyen szinten van, de én nem akarnék házasodni pláne gyereket vállalni egy alkesszal. Sérülnél te is, és a gyerek is. Szép dolog kitartani egymás mellett de vannak határok.
Es azt gondolom a józan észnek sokszor felül kell az érzelmeket írnia.
Én nem azon aggódnék már ez esetben h nem vesz el, hanem hogy iszik. Ha nem oldódik meg, nem megy elvonóra stb akkor én lelépnék.
Senki (!!) nem ér annyit hogy az életed tönkretedd.
Nem máshol, itthon iszik.
Őszintén szólva már nem szoktam figyelni mikor mennyit, mert már eljutottam arra a pontra hogy nem érdekel. Néha van hogy kicsúszik a számon egy két kellemetlen megjegyzés, amivel tudom nem segítek a dolgon , hanem csak rontok, de már próbáltam szépen, próbáltam csúnyán mondani, s már nem megy másképp
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!