Hogyan viselkedsz párkapcsolati mélyponton?

Mondjuk tenni kéne, hogy a mélypontból kilábaljatok, és akkor minden happy. Milyen alapon várod el, hogy akkor is "jól üzemeljen", ha semmi sincs rendben?

Nincs beszélgetés, nincs kölcsönös kedveskedés, nincs bókolás, nincs szex. Nem fogod soha megkérni, elvenni, nem akarsz közös gyereket. Anyád utálja, piszkálja, de azért csicskázzon neki ingyen. Te meg csak azért se javítasz semmin, nehogy anyósod azt higgye, hogy irányít.

Mi a fészkes fas2omért kéne ebben a foshtengerben úgy viselkednie, mint aki boldog?

Ez nem mélypont. Az maximum pár hét, és kemény munkával kilábaltok.

Az #1-es mindent elmondott.

Ti nem mèlyponton vagytok, hanem egy kib... tt vègeláthatatlan völgyben!

Számára az èlet melletted nemhogy nem mindig "happy", hanem SOHA nem az.

Te semmin nem vagy hajlandó változtatni, mert neked minden úgy normális ahogy te meg anyádèk csináljátok, meghallgatod ugyan, de tojod le, hogy mit beszèl hozzád. Meg hát milyen már, hogy ő meg a szülei irányítanak...

De az nem baj, hogy a te szüleid 34 èves lètedre dróton rángatnak a tetves vállalkozásaikra hivatkozva, belepofáznak az èletedbe, szítanak a barátnőd ellen, ès kb semmi magánéleted nincs miattuk, mert nem tudtok egy nyomorèk programot sem lefixálni, mert anyádèk bármikor füttyenthetnek. Ez így tök rendben van?

Ès ez megy már èvek óta, de a barátnőd vágjon mindenhez jópofát, ès játsza meg magát hogy minden rendben. Ugye? Mert az èlet èrtelme az, hogy ki legyen takarítva, meg el legyen pakolva, ugye? Hát nem... Te nagyon el vagy tájolva...

Ès ide is èvek óta írod a kèrdèseket, kapsz rengeteg vèlemènyt, tanácsot, írtuk már neked többször többen is, hogy depressziós a lány... De azt is letojod.

Tèged csak az èrdekel, hogy rend ès tisztaság legyen, ès anyádèknak megfelelj.

Minek neked egyáltalán párkapcsolat?

Ezerszer írtuk: súlyos depressziós. Ebben te is hibás vagy vastagon, évek óta keseríted meg minden napját. Az az életcélod, hogy egy értéktelen darab xarnak érezze magát. Sikerült!

Hasonló esetben én nem csak a "közös" "otthont" hanyagoltam el. Élni, felkelni nem volt kedvem. Dolgozni bejártam, mert muszáj pénzt keresni, meg a munkahelyemen szívesebben voltam, mint a pasimnál. Beléptem az ajtón, és minden életkedvem elment. Aztán jött az, hogy elhanyagoltam magam. Többek közt hízni kezdtem. Aztán jöttek a pótcselekvések: teljesen ráfüggtem a mobilra. Aztán jöttek a testi tünetek: szédülés, hányinger, vérzés zavar, pánikrohamok. Főleg emberek között. Eleinte csak a vásárlás okozott gondot, aztán a telefonálás is. A végén egyszerűbb dolgokra is inkább megkértem valakit, egyedül már egy csekket nem tudtam befizetni. Úgy éreztem, arra se vagyok képes.

Utána jöttek a gyógyszerek, nyugtató és fájdalomcsillapító, és az egész napos alvás. Aztán jöttek az öngyilkossági kísérletek, először altatóval, nyugtatóval. Pszichiátria, pszichológus. A pasim és az anyja meg elkezdte, hogy ez csak hiszti, meg figyelemfelhívás. A következő az volt, hogy a kádban ülve felvágtam az ereim. Anyósjelölt volt olyan "kedves", és kihívta a mentőt. De valójában azzal mentette meg az életem, hogy kidobott a lakásból, a fia lakásából, mert tönkrettem a vérrel a padlószőnyeget, amit ki is fizettetett.

Hűha én itt új vagyok.

Akkor ez régi story lenne hogy írjátok a csaj depis?

Meséljen már valaki!

Vagy linkeljetek tőle kérdéseket.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

Ízelítő a hétről.