Párom indulatkezelési problémákkal, mit tehetnék?

Úgy érzem egyre rosszabb a helyzet. Azt tudom, hogy már hónapok óta tart, sőt talán már az elején látszott,hogy lobbanékonyabb természet, de kisebb jeleknek nem tulajdonítottam akkora figyelmet, illetve megbocsátó voltam. Viszont van egy pont,amihez most elérkeztem, hogy már nehezen viselem, mert egyre rosszabb. Ő rá fogja a stresszes időszakra, ami most körül vesz minket, de ez akkor sem állapot. Elég neki egy kis apró dolog, hogy kitörjön. Ilyenkor nagyon csúnyán beszél velem, mindennek elhord, szavakkal bántalmaz. Gyerek előtt is. Képes kiabálni hosszú ideig. Az sem zavarja, ha épp este van és más alszik. Van, hogy nem lehet vele egy konfliktust megbeszélni normálisan. Nem csak zárt ajtók közt, hanem mások közelében is képes kiabálni, megalázóan viselkedni velem. Mindig azzal mentegetőzik, hogy nem csak velem ilyen. Már azért is sokszor dührohamot kap, ha éppen nem akarok együttlétet. Néha úgy érzem, mintha nem lennénk egyenrangú felek, inkabb egy robotnak kéne lennem, aki hallgasson és ne sírjon és csinálja, amit mondanak. Nagyon nehezen viselem már a bántást, a kiabálást, az egész helyzetet, így legtöbbször egy idő után nem bírom ki, egyszerűen sírva fakadok, de akkor ő fogja magát és bánt ezért is, gúnyol, piszkál. Eddig volt, hogy a fejét ütötte, falba, telefonba belecsapott, újabban már jön egy kitörése és öngyilkossággal is fenyegetőzik, kést vesz elő. Elvileg volt régen egy öngyilkossági kísérlete. Nem akarom magában sem kárt tegyen, csak a gond az, hogy kezdek attól félni, ha nem uralkodik magán és nem kezeli, esetleg veszélyezteti a testi épségem. És nem csak a testi épségem, hanem lelkiekben is. Nem akarok roncs lenni. Mindenért engem hibaztat, én vagyok a bűnbak. Nem akarok ilyen családi légkört, nem akarom, hogy a gyermekünk sérüljön, de mégis hogy tudnék neki segíteni? Már mondtam neki a pszichológust is, egyelőre nem úgy tűnik, hogy vállalná. Bocsánatot kér, aztán újra folytatódik. Mindenesetre próbálkozok még ezt sulykolni. De mit tehetnék még? Borzasztó látni, ahogy romba dől minden, a család, a közös jövő. Ha volt már valaki hasonló szituációban, szívesen fogadom a történetét hogyan alakult, mi lett a vége. Köszönöm.