Ezt így vegyem szakításnak?

Nem régóta vagyunk együtt, viszont kicsit felszínesnek érzem a dolgokat. Nagyon mély dolgokba avatjuk be egymást és lelkileg passzolunk, de minden másban nem.

Én próbáltam ezen változtatni, megkérni hogy változzon, de nem történt semmi. Röviden és tömören ha én nem keresem nem beszélünk se nem találkozunk, találkozás is max fél óra, együtt aludni meg már nem is tudom mikor sikerült, 4-5 hete tuti.

Most pl. a családjával elutazott 3 napja a Balatonra, és egyáltalán nem keres. Legutóbbi üzenetváltásunk pont egy kifakadásom volt, hogy beszéljük meg a problémákat, ő ezt egy mondattal lerendezte, azóta csöndben van.

Mondtam,hogy nem fogom zavarni a nyaraláson, de látom hogy néha fent van messengeren. Tudja, hogy zavar, hogy keveset beszélünk, mégis még egy betűt sem ír nekem (neki nincs oka haragudni rám). Őt ismerve valószínűleg 3 napja bulizik...

Már annyiszor próbáltam rávenni hogy álljon hozzám Komolyabban mert én nekem ez nem egy komoly párkapcsolat, hogy már unalmas lenne mégegyszer törnöm magam. Arra gondoltam, hogy ha legközelebb keresne (5 nap múlva akarva akaratlanul is össze fogunk futni amúgy) én már úgy viselkedem mintha csak ismerősök lennénk. Nekem ez olyan mint egy kimondatlan szakítás.

Ti is így éreznétek?

Vagy túlreagálom?

Én 23L, ő 30F