Miért érzi h nincs a családunkban?

Az a helyzet, hogy bármennyire is pártolom az egészséges és összetartó családokat, barátokat, szerintem ti már betegesen függtök egymástól.

Az, hogy folyton egymás nyakába lihegtek, segítséget ajánlgattok boldog-boldogtalannak mindig és még etetnétek is egymást egy egészségtelen függés. Te nem tudtál leválni eléggé a szüleidtől.

Persze, ha neked így jó, akkor csináljátok. Viszont nagy valószínűséggel a barátnőd nem fog tudni alkalmazkodni és nem is akar, ami teljesen jogos. Én is hasonló családban nőttem fel a kezdetekben mint te, és utáltam ezt a folyamatos jópofizást. Van egy bája, van egy hangulata, van amikor nagyon jól jön, de ha folyamatos, akkor az ember fasza előbb utóbb ki lesz a szerepjátékból. Főleg ha ő introvertált.

Mert nem mindenki ilyen egymás seggébe bújó családban nőtt fel.

Alapból nem laknék anyósékkal, nem bírnám, hogy más főz rám, és nem is főznék másra, mert úgysem olyan lesz, mint amit ő szeret. Ahogy én is magam akarom eldönteni, hogy mikor mit eszem.

Te is jobban járnál, ha szabadidődben önallósodnál, nem azt lesnéd mit akar a családod, mert így hosszútávon minden nő le fog lépni, és anyukád lesz az egyetlen nőnemű lény az életedben.

"Nálunk az egymás iránt érdeklődés és segítés alap dolog osszetartó kapocs. Viszont ő h soha nem érdeklődik mikor ráér, olyan mintha önmagát húzná ki a családomból."

Talán mert szeretnè a saját èletèt èlni, ès nem a családod körül pörögni.

Mi is összetartó család vagyunk, de nálunk úgy működik, hogy szólunk, kèrdezünk egymástól, ha kell valami, vagy gondban vagyunk. Nem lihegünk kèretlenül a másik nyakán. Ez így egy borzalom lehet. Teljesen megèrtem a barátnődet.