Barátom hétfőn időt kért hogy átgondolja az érzelmeit, a helyzetünket mert bizonytalan. Azóta nem keres, de tudom hogy nem lép le csak úgy. Mit kell ezen ennyit gondolkodni, hogy akar-e vagy sem?

Igen. Azt mondta neki ez az élete. Elborzadtam. Én abszolút nem iszok. Belegondoltam hogy ezt hogy fogom elviselni hosszabb távon.

Azt mondta nekem a találkozóra, hogy hogy fogom elviselni akkor azt a 60 embert, akik isznak, de ki milyen mennyiségben. Az apám alkoholista, ezt nagyon jól tudja. Nem kérek még egy alkeszt az életembe. Igazad lehet, szerintem sem tetszik ez bennem neki. Arra is mernék fogadni hogy a barátai befolyásolni fogják, hogy "jaj hagyd a fenébe" "találsz mást mert jó pasi vagy és gazdag".

Semmi gond nem volt, szombaton jól is éreztem magam. Erre megjött egy haverja, akire ránézve azt mondanátok hogy 10 év fegyház. Fél óra alatt berúgott, ezt a tudomásunkra is hozta. Harsány volt, tahó, elviselhetetlen. Természetesen barátom szerint túlreagáltam.

Igazatok van, én nagyon szenvedek ettől a helyzettől, gyűlölöm a bizonytalanságot.