Miért megy bele és marad benne valaki egy bántalmazó kapcsolatban? Olvastam ennek a dinamikájáról, de megérteni ebben az esetben mégsem tudom. Volt egy jó barátnőm, aki bántalmazó kapcsolatban él tizenéve. Kb. 25 éve ismerem.

Itt elmagyarázzàk

[link]

Stockholm szindróma.

"Stockholm-szindróma egy 1973 augusztusában történt svédországi túszejtési esetről kapta a nevét. Egy bankrabló napokig fogva tartott négy alkalmazottat, három nőt és egy férfit, akik idővel pozitív érzelmeket kezdtek el táplálni az őket sanyargató bűnöző iránt. Sőt, saját bevallásuk szerint a kiszabadításukon dolgozó rendőröket inkább látták ellenségüknek, mint magát a túszejtőt."

"Nem tudom az ő esetét megérteni."

Nem is fogod megérteni soha. Logikával ugyanis nem lehet megérteni.

Én sem tudtam elképzelni, amíg bele nem futottam. Sőt, utólag sem értem magam, oké, nagyon fiatalon futottam bele, de akkor is vicc minek tettem ki magam. Rengeteget tudnék írni erről, de most csak pár gondolat mentén összefoglalom, saját tapasztalatom alapján:

Ezek a férgek tudják, hogy kit kell választani, aki alapból gyenge, alapból problémás a háttere. Ekkor belépnek, és olyan hihetetlen boldogsággal kecsegtetnek, hogy el se hinnéd. Elő tudják adni, hogy mennyire szeretnek, érted bármit megtennének, elsőre a tenyerükön hordoznak. Aztán jönnek az apróbb kis jelek, hogy valami nem oké. De úgyis bocsánatot kérnek, megint elkövetnek valamit, megint bocsánat, és így tovább. Egyre durvább dolgokat tesznek, de közben egyre érzelmesebben kérnek bocsánatot. Aztán elkezdik belefűzni, hogy valójában minden a te hibád, és mivel állandóan ezt hallod, elkezded elhinni. Családtól, barátoktól próbál elzárni, nehogy felébresszenek. Teszem hozzá, legtöbben erről nem beszélünk, mert szégyenkezünk miatta. Aztán elkezd fenyegetni, és megtalálja a módját, hogy sakkban tartson, rosszabb esetben függj tőle. És közben egyre durvább és durvább. Akárhányszor próbálsz lelépni, zsarolni fog, és eddigre félsz már tőle. Mindent kontrollálni, irányítani akar, közben persze neki mindent lehet. Ördögi kör ez az egész. Én anno segélyszervezethet fordultam, akik adtak egy lelki támaszt, nagy segítség volt. És végül hirtelen döntöttem, mint ahogy a sebtapaszt letéped. Utána hosszú folyamat a gyógyulás, én sok éve kiléptem ebből, már régóta mással vagyok együtt. De a mai napig álmodom az exemmel, ha meglátom az utcán, fizikailag rosszul vagyok. Azóta sem vagyok érzelmileg teljesen stabil. Amikor látom én is, hogy egy ismerősömnél hasonló alakul, végtelenül dühít, és próbálom lebeszélni. De ezt sajnos a legtöbben a nehezebb úton tanuljuk meg. Azt kívánom őszintén, hogy sose tudd meg.

Úgy gondolom én is ugyanebben a cipőben járok, olyan érzés mintha nem

tudnám irányítani a saját életemet és más kezében lenne. Voltak többen, akik próbáltak felvilágosítani mindhiába, nem akartam látni a valóságot és egy illúzióban éltem. Hozzá mentem feleségül :). Azt a hibát nem fogom elkövetni, hogy gyereket szüljek egy ilyen kapcsolatba, pedig mindig is szerettem volna gyereket.

Húú, a jó családokban nagy klisé, hogy a férj egy szociopata állat, akinek 20 szeretõje van, a felesége meg tūri vagy szintén csalja. Mindenki gyūlöl mindenkit.

Lehet ezt látta otthon, csak nem tudsz róla.

"Nem tudom az ő esetét megérteni."

Mert magadból indulsz ki, és normálisan próbálod végiggondolni a dolgokat. Úgy pedig nem lehet, mert ez nem normális. Akik ilyen "kapcsolatban" élnek, a többségüknek komoly lelki sérülései vannak, amik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy képtelenek legyenek ésszerűen gondolkozni és cselekedni kapcsolatban. Én ismerek olyat is, akinek gyakorlatilag elvárás, hogy a pasi erőszakos legyen. Aztán persze állandóan sír, hogy milyen rossz neki, hónapokat tölt a pszichiátrián öngyilkossági kísérletek miatt, mégis egyik bántalmazó kapcsolatból megy a másikba, sőt, nem is jön össze olyannal, aki egyáltalán emberszámba veszi. Miért? Mert borzasztóan sérült.