Mi a történetetek megcsalás és párkapcsolatok terén?

Csak azért nem lehetek az elsővel életem végéig mert lelépett.

Csak azért nem lehetek a 2.al életem végéig mert lelépett.

És igy tovább.

Lassan kezdek rajönni ez ugy megy, hogy:

Van tinikorban tinikori pasija vkinek.

Huszonevesen meg huszonéves

Aztan egy másik 30 évesen, jobb/rosszabb esetben házasság

Aztan negyvenesen megint egy másik 40 es elvált

50 esen meg ismét valaki más

Es jobb esetben ott lesz akkor is vki fogni a kezed amikor meghalsz.

Csak en vagyok képes kitartani. A környezet meg változó faktor :(

*Tehát matematikailag ha sokat azaz 10 évet nézek, akkor egy életben az 7 pasi. A hetedik lesz ott amikor meghalunk.

De mivel senki nem bírja 10 evig se, így 5 évvel nézve a 20.pasi lesz az igazi..a nagy ő aki a végsőkig kitart.

Igaz, hogy csak az utolsó 5 évben volt de ez van

Rettenetesen kellemetlen volt köztünk a szex (konkrétan cringeltem a viselkedésén, ami szegénynek a szorongásából eredt, de attól mégjobban, hogy nekem kell erről lenevelni). Bármit ki akartam próbálni vagy kicsit nyitottabban beszéltem a vágyaimról, csak azt kaptam, hogy furán vagy bambán nézett rám, mintha nem is tudom, kecskék vérében akarnék vele szexelni. Neki nem voltak ilyen vágyai, sőt, kb semmilyenek, csak a szerelem megélésére "használta" a szexet. Értelemszerűen egy idő után szégyelltem magam felvállalni előtte, persze bátorított szóban, de a tettei nagyon mást mutattak. Majdnem egy évig harcoltunk egymásért, próbáltuk mindenhonnan megközelíteni, de sosem volt jó és sosem lett az. Minden más tökéletes volt köztünk, volt szerelem, törődés, lelki társak és barátok voltunk, de nem izgatott fel egy érintése vagy pillantása, csak a szánalmas bénázásaink emlékképei villantak be, amitől hamar elment a kedvem. Nem tudtam, mitévő legyek, de minden porcikám tiltakozott egy idő után az újabb kínos helyzetekkel végződő próbálkozástól és a számomra akaratlan megaláztatásoktól. Soha nem volt probléma korábban a szexszel, de ebbe beletört a bicskám. Emiatt idővel teljesen megszűnt létezni a nemi életünk, nem igényeltem egyáltalán a szexet mellette, legalábbis úgy éreztem. Mivel más rendben volt, hittem abban, hogy le tudok így élni boldogan egy életet. Talán még abban is, hogy aszexuális vagyok, mert hónapokig nem volt kedve egyikünknek sem. Az életünk haladt tovább, zsúfolt időszakok jöttek, nem erre figyeltünk. Az önbizalmam sehol sem volt, nőként nem léteztem, csak barátként, szakemberként, stb. De nem tulajdonítottam neki nagy szerepet. Voltak néha reményteli jó időszakok, amiktől úgy éreztem, hogy na most alakul, de hamar visszasüppedtünk ugyanoda.

Aztán eltört bennem valami, kissé részegen (nem mentség) túl közel kerültem egy idegenhez és egyetlen határozott érintésével lepergett előttem minden amit addig elnyomtam. Korábban is voltam részeg, korábban is vettek körül férfiak, jóképű férfiak ráadásul, megingathatatlan voltam. Itt valami átszakadt és úgy csókoltam meg ezt az embert, mintha felfalnám, emlékszem, hogy órák teltek el és nem bírtuk elengedni egymást, csak én tilosban jártam, ő meg frissen szakított (hasonló okokból). És az ezt követő átkozott bűntudat ellenére életem egyik legjobb estéje volt ilyen szempontból évek távlatában. Konkrétan 30 éves korom előtt beleöregedtem abba, hogy olyan a nemi életem mint a nyuggereknek és akkor és ott olyannak láttam magam én is magam, mint amilyen voltam.

Másnap elmondtam mindent a páromnak és szakítottam. Nem fogok hazudni azért, hogy tovább élhessek egy olyan életet, ami kényelmes volt ugyan, de nem voltam benne boldog és teljes. Ez egy jó apropója volt annak, hogy szembenézzek a tényekkel.

A megcsalás szar, szemét dolog és az egyetlen feloldása a kapcsolat mihamarabbi befejezése a szememben. Csalódtam magamban így is, mert ha bátrabb lettem volna, tisztességesebben és hamarabb véget vethettem volna ennek az egésznek. De örülök, hogy volt valami, ami kiugrasztott abból, amiből én talán magamtól sosem léptem volna ki. Fájt mindent feltépni és borítani, de azóta csak azt bánom, hogy nem léptem hamarabb a tettek mezejére (más sorrendben).

Aztán ironikusan később össze is jöttünk, szóval sikerült akaratlanul is jól beleválogatnom, hogy kit csókolok meg.

Az első tiniszerelmem 2x megcsalt s visszafogadtam mindig, unokatesóm és köztem csapongott hol ide hol oda. Végére úgy éreztük magunkat mintha ugyanazt a rágógumit adogattuk volna egymás szájába! Én voltam aki megszakította ezt az ördögi kört.

Ezek után már semmin nem tudok meglepődni.

1. 17 évesen, csókolóztunk egy születésnapon, összejöttünk de nem tartott 3 hónapnál tovább. Igazából járás se volt se szakitás, csak úgy eltűntünk egymás életéből.

2. 18 évesen, 1 évig tartott. Első nagy szerelemem de még mindig nem komoly kapcsolat. Ő 1x érzelmileg megcsalt (chaten mondott érdekes dolgokat egy másik fiúnak), de megbocsátottam neki. Viszont ő szakított velem gimi után.

3. 24 évesen, 4 évig tartott. Ez volt az első komoly kapcsolatom. Az első 1 év távkapcsolat volt majd végül hozzám költözött. Végül megint távkapcsolat lett az utolsó fél év mert el kellett költözzek munka miatt. Közbe megismerkedett egy sráccal és találkozgatott is vele kettesben, volt hogy egész nap együtt voltak. Elmondtam neki, hogy ez nagyon zavar de tovább folytatta titokban és a szemembe hazudott. Szakítottam. Majd szakítás után 1 hónappal meg akartam beszélni, de ő már nem akarta. Szóval végül ő szakított velem.

És most szingli vagyok lassan 1 éve. Tanulság: Eddig olyan lányokkal voltam akiknek én voltam az első, és nem ismerték önmagukat, érzelmileg éretlenek voltak egy komoly kapcsolathoz.

ui. Nagyon vigyázzatok a megfelelési kényszeres lányokkal!!