Mi történt amikor a párotokkal, ferjetekkel, feleségetekkel rossz időszakot életetek át?

Szia.

Egyenlőre semmi. Benne vagyok nyakig. Feleségem van teljesen kíhűve érzelmileg és szexuálisan is.

Okosat nem nagyon tudok mondani, csak együttérzek.

33F

Csak elkezdenek caajozni

Csak en harcoloknde fejen is állhatok, ha szőke plázacicábol fekete démon leszek, vagy vmi vörös bombanő, vagy karriert építek is, lehetek bármilyen, tehetek bármit, akkor is vége lesz már az ilyenekkel akik kifelé kacsintgatnak.

Annyit tanultam már az ilyenekből, hogy kár minden gőzért.

Ha kapálózom, ha nem kapálózom a másik akkor is megy tovább, mint vmi buldózer.

Jól írják azt hogy aki menni akar arra rá kell adni a kabátot.

Nálunk a kapcsolat maga sosem volt válságban, de az életünkben két nagyobb mélypontról tudok nyilatkozni (a másodikból talán mostanság mászunk már kifelé). Mindkettő külső tényező miatt, nem a kapcsolatból eredően jött, és így azért kicsit könnyebb (volt?) közösen, partnerekként kilábalnunk belőle. Először az anyagi életünk omlott össze (kirúgtak a munkahelyemről, felmondták az albérletünket, elromlott az autónk, mindez egy hónapon belül), ami iszonyúan stresszessé tett mindkettőnket, sokat veszekedtünk és nagyon nehéz volt nem egymáson levezetni a feszkót, de végül sikerült kilábalni belőle. A szex nem lett jelentősen ritkább, bár már nem emlékszem pontosan, ez már jó régen volt :D De nem maradt meg bennem úgy, mint ami egy rettenetesen elhidegülő időszak lett volna, tényleg csak a sok konfliktus és vita mutatta, hogy most kibillentünk az egyensúlyból. A második ilyen mélypont az a második gyerek születéséhez kötődik. Eleve a terhességet nem viseltem olyan jól, depressziós voltam, hangulatingadozások, zéró libidó, stb, amin jelentősen segített a szülés, most már sokkal inkább önmagam vagyok, de azért még kicsi a második gyerek, nagyon hozzám van nőve, sokat ébred éjszaka, közben ugye a nagyot is ellátni, stb, egyszerűen fáradt vagyok. És mindeközben felújítunk, hamarosan költözünk, rengeteg a tennivaló, sok a munka, amiben korlátozottan tudok csak segíteni (az említett kisbaba miatt, aki nonstop rajtam/velem van, hiszen még kicsi ahhoz, hogy a nagymamára bízzuk), szóval így most kicsit eltávolodtunk. Szex határozottan kevesebb lett, vita és összezörrenés meg határozottan több. A gyerekek miatt a külön program is gyakori, de ez ugye érthető, ez nem az elhidegülésünk jele vagy oka :D

Mindkét mélypontnál azt látom a megoldásnak esetünkben, hogy sokat beszélünk, meghallgatjuk a másik fél problémáját és nem bagatellizáljuk el, hanem tényleg odafigyelünk, megértjük és képességeink szerint támogatjuk. Ha ez csak pár kedves szó, akkor annyi, az is több, mint a semmi. És az érzéseinket nem titkoljuk, megbeszéljük, hogy most éppen mi zavar, miért haragszunk, mit szeretnénk, és hogy esetleg ez mikor lenne reális (pl kettesben egy randi). Az sokat számít, ha ismerjük a másik lelkében dúló viharokat és tudjuk, hogy amennyire tud, annyira figyelembe vesz ő is minket.