Voltatok már olyan helyzetben, hogy nagyon megromlott a kapcsolatotok és mégis megoldottátok?

Igen volt. Kiabálás, a másik otthagyása, elzárkózás stb...

Általában az asszony volt aki elzárkózott vagy kibaált, vagy bemondta a szakítást és elment, én meg az aki ment utána és beszélt.

Elég... zajos... volt. Nem szeretem azt az időszakot.

De azóta eltelt vagy 10 év, abból 6 év házasságban és kimondottan jó és erős a kapcsolatunk.

3, Abszolút.

Sokat gyötörtük egymást, sok fájdalmat okoztunk egymásnak és ezért kár. Ugyanakkor elképzelni sem tudom ki lenne hozzám illőbb, mint ő. Ha körülnézek a vilgában, rengeteg jó nőt látok, de egyet sem, aki olyan lenne, hogy szívesen együtt lennék vele hoszú távon. Még azok sem, akiket crushként vagy nagy szerelemként tartottam számon.

Elég valószínű, hogy ez a megküzdés is része volt annak, hogy egymáshoz idomuljunk. Hiszen Igazit nem lehet találni, azt létre kell hozni. És ez bizony kemény és szar munka:D

Ugyanakkor fontos, hogy sosem volt köztünk pl szándékos egymás bántása. Sem fizikailag, sem verbálisan. A kapcsolaton gyötrődtünk rendszeresen hogy így nem jó, úgy nem jó benne valami. És persze volt benne egy cosmó jó is, szóval nem arról van szó, hogy egy kalap szarhoz ragaszkodtunk volna. Csak bizonyos pontok amik szakító okok is lehettek volna, vaghyát azok is voltak, nem engedtük el és gyötrődtünk rajta.

Szóval fontos, hogy nem bántalmazó vagy seveled-senélküled kapcsolatról van szó. Fel kell ismerni mikor kell tényleg szakítani és szerintem ezek azok, amikor tényleg szakítani kell, nem szabad hitegetni magunkat, hogy menni fog.

Volt ilyen. Nagyon sok minden volt akkor, ami miatt iszonyú nehéz időszak volt. Mi korán összejöttünk (21 évesen) és volt egy időszak 29 éves korunkban, amikor nagyon más elképzelésünk volt a "milyen tempóban és mit kéne megvalósítani" helyzetről. A férjem akkor még phd-zott, utazni akart, próbáltuk kitalálni, hogy mikor jön a gyerek.

Én sem szívesen emlékszek rá vissza.

Mi alapvetően nagyon más emberek vagyunk, más igényekkel.

Én víz, Ő tűz...

Én egy lassú, befelé fókuszáló, kutató, művészi, filozofikus, feminin férfi vagyok, aki fokozottan igényli az intellektuális és szexuális stimulációt,

Ő pedig egy kifelé élő, mindig pörgő, soha meg nem álló, utazós, cselekvésre fókuszáló maszkulin nő, egyszerű motivációkkal, jó probléma megoldó képességgel, de alacsony igényekkel.

Akad közös pont is bőven, de mivel keveset is vagyunk együtt, nem tud mindenben partnerem lenni.

Nem szeretnénk eldobni, eltékozolni mindazt amit eddig csináltunk, mert nem lecserélhető tárgyak vagyunk egymás számára, így arra jutottunk, hogy ismerkedhetek más lányokkal, és akkor lehetnénk többen a kapcsolatban.