Meddig lennétek hajlandók párotok "jóindulatú" kioktatását tolerálni?

Nagyon szeretem a páromban azt, hogy törekszik velem együtt az egészséges életmódra és hogy mindketten felhúzzuk egymást ezen a téren (jó kaják, sport, mentális/fizikai odafigyelés), de úgy érzem, kissé néha túlzásba esik és ilyenkor már elkezd zavarni az "okoskodása".

A mai napi eset például az, hogy egy webshopról rendeltünk vitaminokat, és gondoltam küldök neki egy csomag granolát, hogy tegye bele a bevásárlólistába, ebben a napi adag 4 gram cukor lett volna, 13 napra elegendő, mindez azért, hogy az amúgy kissé már natúr és unalmassá vált müzlit feldobjuk vele.

Erre felhívott, hogy ő beleteszi, de jól gondoljam át, kell-e, mert cukor van benne, ami tönkreteszi a fogakat, rosszat tesz, alapvetően egészségtelen dolog, és páromként ő úgy érzi, hogy jól teszi, ha jelzi, hogy ez nem feltétlen jó ötlet, DE amúgy (a guilt trip után) ha gondolom, beleteszi a listába, csak nem ajánlja.

Itt egy kicsit ingerült lettem, mert valamelyest azt gondolom, hogy az egészségtelen életmódra hajlás nem itt kezdődik, ráadásul extrém jól és minőségi dolgokat szoktunk enni (el is megy a teljes szombat a nagy adagnyi kajakészítésekkel következő hétre).