Elmondjam őszintén vagy ne vegyem el az önbizalmát még jobban?

A kapcsolatunk elején azt hittem nem fog zavarni az eltérő anyagi helyzetünk, de így 1,5 év után egyre gyakrabban érzem, hogy ez így nem jó. Nem is kifejezetten azzal van a bajom, hogy többet keresek, hanem inkább a családi háttérrel, ami nem csak az anyagiakról szól. Az én családom jómódú, összetartó és szerintem nem flexből, de példát lehetne venni rólunk. Az ő családja jóval rosszabb körülmények közt él, de emberileg is akadnak gondok, nem is tartja csak 3-4 családtagjával a kapcsolatot. Egyszer említette, hogy náluk generációk óta fennáll a mélyszegénység, a legtöbb felmenőjének még a 8 általános sincs meg, ő az egyetlen a családból, akinek normális végzettsége van. Őszintén engem ez zavar, ha csúnyán is hangzik. Hiába lenne jó a kapcsolat, de ez beárnyékol elég erősen, nem hiszem, hogy van közös jövőnk. Elég nagy az önbizalomhiánya egyébként emiatt, sokszor feltűnt, hogy szorong pl.a családom előtt vagy, ha szóba kerül bármilyen anyagi dolog. Nem akarok beletiporni a lelkivilágába, de szakítani fogok vele és nem tudom mennyire legyek őszinte. Valahol nem tehet róla, hogy szegény családból jön, de szerintem az is érthető, hogy olyan párral akarom építeni a jövőmet, aki nem hátráltat pl. személyi hitellel. Nem akarok bunkó lenni, mert bár, szerelmes már nem vagyok, de szeretem őt és sajnálnám, ha túlzottan a szivére venné a szakítás okát.