Állandóan valami kínzó érzés gyötör a barátnőmmel kapcsolatban. Normális ez? Vagy csak én érzek így? Hasonló tapasztalatok?

Mintha lenne benne valami nem őszínte és én erről nem tudok, csak idővel fog előjönni az az érzésem. A szexuális életünk nulla, pedig már több mint egy éve vagyunk együtt. Lehet nem akar mélyíteni a kapcsolaton. Nehezen nyílik meg, általában csomót beszél mellé. Talán ezért sem ismerem annyira. Lehet otthonról hozta a bagatellizálást, vagy még túl fiatal, igazából még 20 éves. Mások is mondták már, hogy szerelmesen néz rám és én is érzem, hogy szeret, meg mondja is mindig, de ez olyan betanult szövegnek tűnik. Úgy érzem, amikor nem vagyok vele, a szívem a torkomban dobog, ha rá gondolok. Szokott nyávogni, ha nem szeretné, ha valami nem úgy megy, ahogy ő akarja, vagy neki nem kényelmes, meg ilyenkor mellébeszél és kerüli, hogy egyenesen megmondja mi a baja. Meg a saját, vagy idegenek dolga neki fontosabb mint én. Másoknak akar megfelelni, tetszeni, nem magának. Félek, hogy rám fog unni. Ugyanakkor azt érzem, hogy más férfiak is érdekelhetik, pedig azt mondja, hogy nem érdekli más. Amúgy eléggé jól néz ki és sokan rá is nyomul(nán)ak. Olyan kis naívnak tűnik, aki most került ki otthonról és mindenkihez pozitívan áll hozzá, csak épp nem ismeri senki a lelke mélyét. Vagy csak én képzelem, hogy ilyen egyszerű és nemes gondolkodású.