Sokszor felvetül a téma, hogy a párkapcsolatokban a nők kevesebbet szexelnének, mint a a társuk igénye? Kérdés kifejtése lent.

Utolsó csak épp minden éremnek két oldala van. Igen, lehet ezt úgy nézni, hogy neki már nincsen igénye ezért fogadd el na meg úgy is, hogy neked van és ő fogadja el. Ugye te mondjál le egy fontos dologról, vagyis valahol elszenveded a dolgot akkor ő miért nem "szenvedhet" olykor, hogy megadja neked amit kívánsz? Pedig mondjuk meg őszintén, nem is fáj, és hát munkába sem örömmel jár a legtöbb ember mégis megteszi, hát 15 perc szex sem lehet annyira rossz a saját szeretett párommal. Ugye mindig csak az van nézve, hogy rá lenne erőszakolva valakire a szex amikor ő nem kívánja. De aki kívánja arra pedig az van ráerőszakolva, hogy bár kívánja nem kapja, kaphatja meg, évekig is tűr és így ki kevésbé ki jobban de szenved. Szerintem ez épp olyan erőszak. A megoldás ilyen esetekben a kompromisszum lenne, valamiből engedek én is és a másik is. Én eltűröm, hogy nem lesz napi, heti szinten (kinek, hogy) csak mondjuk két hetente vagy havonta de azt mondjuk én kizártnak tartom, hogy egy napon bejelenti a párom, hogy ezentúl soha nem lesz szex mert ő nem kívánja és nem hajlandó én pedig 10-20 évet éljek le így. Biztos, hogy szólnék, hogy erre pedig én nem vagyok hajlandó.

12. Köszönöm! Megbeszéltük ezt a dolgot. A párom azt mondta, hogy abban az esetben ha én szeretnék szexet akkor ezt ő megérti és összepakolja a holmiját és hazaköltözik az ő lakásába. Ő már ahogyan mondta csak nyugalmat szeretne. Ez egy hülye helyzet. Én negyvennél nem nézek ki többnek és napi szinten sportolok, nem iszom , nem dohányzom, az anyagi helyzetem jónak mondható. Ha szakítanék nem akarok nagyképű lenni de Dunát tudnék rekeszteni hölgyekből. Viszont lelkileg, erkölcsileg mégsem tudom ezt megtenni.