Vélemények? Én írtam. Azt mondják minden két emberen múlik, és ez itt is igaz! (az üzenete a fontos nem a rím vagy ilyenek, különben is egy vers nem a rímektől vers! )

Az a nap sötét volt, beborult az ég

hisz előző este elvették a reményt.

Könnyű kis kalandnak indult a dolog

De az idő sok új dolgot hozott.

Az érzelmeim pedig saját életre keltek

Megfékezni őket tartottam lehetetlennek.

Fél év is eltelt, tudtam mit érzek,

S hogy ezt neki is elmondjam

volt hatalmas vágyam

Kitártam szívem, nem volt többé titkom,

De Ő csak tiltakozott, és megbántott

de nagyon...

De jött a másnap, s sötét volt az ég

hisz előző este elvették a reményt!

Az nap elvesztem...

De te másnap rám leltél!

Elmeséltem fájó,hosszú történetem

Megértettél, s szorosan fogtad kezem.

Leggyengébb pillanatomban találtál rám

S nevettetve megvigasztaltál.

Azt hittem ez a jó, új fejezet nyílik

De ez csak apró gyógyír volt

Mi mostanra kikészít!

El kellett válnunk, hisz reményem visszatért,

De te engem okoltál, s megvetettél mindenért!

Csak engem hibáztatsz, pedig te voltál az

Ki tudta nagyon jól,milyen hatással vagy

Rám és ezt kihasználva, vigasztaltál engem

Bár te nem érezted, de tőrbe csaltál engem.

Ez épp úgy nem volt szándékos,

mint amit én tettem

Így hát egyezzünk ki döntetlenben!

Én csak arra vágyom, szeress újra viszont

És még annyit, hogy maradj csak barátom!