Létezik olyan, h valaki tudatosan nem lesz szerelmes a másikba?

Ekőfordulhat. Egyik férfi rokonom képes rá.

L

Én hasonló cipőben járok, mármint én vagyok az önkontrollos. (Kicsit hosszú lesz szóval scroll down, aki nem bírja)

Van egy párkapcsolatom, ami alapjában véve jó, de nem szerelem. Ez ellen már erősen védekezem tudatosan.

Előzmény:

Volt egy első (és utolsó) igazi beteljesült szerelem, azután kettő kb. 2 éves kapcsolat, majd némi kihagyás után egy beteljesületlen szerelem, de gyanítom, hogy azért mert már akkor is sugározhattam a jeleket, hogy nem akarok szerelmes lenni (érezni nagyon jó volt, de az agyam már azt súgta, ne akard megszopni később, tehát kapcsolat csak majdnem lett belőle).

(Az első lányra még mindig gondolok, pedig annak végét én akartam, mondjuk úgy szabadon engedtem, annak ellenére, hogy még szerettem)

Amiért védekezem:

A mostani kapcsolatom, mint írtam nem szerelem, az elején sem volt az, de a páromat szeretem és minden klappol, és csak minimális kompromisszumok árán.

Akitől védekezem:

Aktuális kapcsolatom előtt is már ismertem a lányt, aki elsőre elvarázsolt. Talán szerelem első látásra, illetve ez csak egy köznyelvi fordulat, mert inkább szerelem az első 5 érzékre ható kontaktusra (segítek, az ízlelés nincs benne, de a hatodik érzék igen).

DE akkor nekem is, és neki is volt - mint később kiderült leszálló ágú – kapcsolatunk.

Barátok lettünk és vagyunk 5 éve, és amikor a párjával, akivel 4 évig voltak együtt, szakított nemrégen (aki mellesleg szintén a barátom, ezért eddig eszembe sem jutott) egyre többet gondoltam rá mint nőre is, mert lelki társként és barátként már egyértelmű volt, hogy kompatibilisek vagyunk (Ő szinte a mentorom).

Őrá mondanám azt, hogy szeretem, mert van.

Na ellene tudok csak úgy védekezni, hogy csak telefonon tartjuk a kapcsolatot azt is ritkán, még ritkábban találkozunk, amikor kommunikálunk csak a jelentéktelen témákra terelem a szót, mert ha mélyebb érzelmekről beszélnénk (ilyen csak MSN-en volt még szerencsére), akkor fellángolok újra, és kell kb. 2 hét, totális kommunikáció-mentesség, hogy enyhüljön a lángolás.

Eleinte a hibáira próbáltam fókuszálni, elfeledkezve arról, hogy valakinek volt egy igaznak bizonyult mondása, ami valahogy így szólt:

„A jó tulajdonságaikért kedveljük az embereket, a hibáikért viszont szeretjük.”

Agyamban legfőbb ellenérvem, hogy úgysem fogadna el hosszú távon, olyannak, amilyen vagyok párkapcsolatban, mert ugye ezt még nem tudhatja, bár két kapcsolatban is láthatott, de kívülről nem minden látszik, és a más emberrel való kapcsolat amúgy is más, és én sem tudom hogy Ő milyen lenne egy kapcsolatban velem.

… és hogy miért nem szakítok a jelenlegi párommal?

Mert szeretem, és Ő már tuti kibír engem egy párkapcsolatban (és én is Őt).

Nem tudom, hogy kiről szól a kérdés, de inkább sodródjon az árral és ne agyaljon mint én, mert ez a védekezés nagyobb és konstans cumi, mint az akár egy pillanatig is beteljesült szerelem ESETLEG a végén egy koppanással.

Kösz, hogy elolvastatok és én kiírhattam magamból.

36/F (történetet kiegészítő infó nincs gyerekem)

Az első lány akire még ma is sokszor gondolok, és "szabadon engedtem", nem ingerszegény környezet voltam a számára, csak éreztem hogy mással is kipróbálná még a párkapcsolatot, ami érthető, hiszen - egy mérés nem mérés mondják a szakik- hátha van jobb, Ő akkor 18 éves volt, én 28.

Szóval lehet, hogy volt már ilyenben része a Te célszemélyednek is és ezt a tesztelős időszakot szeretné kivárni (persze ha volt már hasonló tapasztalata). Ezeket már egyszer megélve, inkább én is így tennék, még ha kockáztatnám is az elvesztésedet.