Melyiket választanátok a kettő közül?

Az az igazság, hogy ezt nem tudjuk eldönteni helyetted, mert nekünk csak egy rövid vázlatunk van a dologról, mélységeiben nem ismerjük a helyzetet.

Ha észérvekkel akarnám megoldani azt mondanám a második. Nekem egy ilyen barátságból alakult ki a jelenlegi nagyon jó kapcsolatom. És ott van az is, hogy az előző sokat bántott, és ezt nehéz kiheverni, ráadásul véleményem szerint kutyából nem lesz szalonna.

DE ha te úgy érzed, hogy az elsőbe vagy szerelmes akkor az összes észérvet kidobhatod a kukába! (Bár ha olyan nagyon biztos lennél abban, hogy szereted szerintem fel se tetted volna ezt a kérdést)

Mellesleg én is voltam hasonló helyzetben, de akkor az elsőhöz hasonló sráccal már nagyon rosszba voltam és nagyon bántott, a másodikba meg fülig beleszerettem (először csak barát volt). De nem akarom a saját sablonomat ráhúzni a te életedre, mert minden helyzet egyedi. Egy módon tudod ezt megoldani eldöntöd ki iránt mit érzel.

Remélem azért tudtam egy kicsit segíteni! Sok sikert!

Nem olvastam végig, csak a kérdést és a két szám mögötti sort. A válaszom:

2)

Azért mert én nem így döntöttem.. így kellett volna. Mert az első már befuccsolt, gondold végig, akkor miért ne inkább egy újnak adnál esélyt?

Mi nem tudunk helyetted dönteni, hiszen csak te látod át teljesen a helyzetet. Tanácsot tudunk adni vagy a saját tapasztalatainkól mesélni.

Amit leírtál az első kapcsolatodról, azt akár az én exem is írhatta volna. Minden szó illik ránk is. 4 évig voltunk együtt, 2 éve szakítottunk, de én még mindig iszonyatosan szenvedek miatta, nagyon hiányzik. Tudom, hogy én rontottam el mindent, én vagyok a hibás. A lelki társam volt, a legjobb barátom, a szerelmem. Azóta van mindkettőnknek újabb kapcsolata. Nem akarja velem újrakezdeni, pedig én mindent megtennék, hogy boldog legyen velem. Tudom, hogy mit rontottam el és nem engedném meg, hogy ismét megtörténjen. Azt mondja, nem tudna újra bízni bennem, és boldog az új párjával. Viszont volt amikor beismerte, hogy nem elégedett teljesen, inkább csak beéri ennyivel. Ha a ti kapcsolatotok is ilyen mély volt mint a miénk, akkor talán lehetne adni neki még egy esélyt. Akkor érti meg az ember, milyen ritka kincs egy lelki társ, amikor véglegesen elveszíti. Ismeritek már egymást, tudjátok, hogy le birnátok élni egymás mellett az életeteket. Az új kapcsolat ilyen szempontból kockázatosabb. Meglehet, hogy ő lenne életed nagy szerelme, de az is lehet, hogy lassan rájönnétek, nem tudnátok együtt élni, vagy csak nagy kompromisszumokkal. Mindkét lehetőség elsülhet jól is, rosszul is.