Lányok, nektek kellene egy ilyen pasi (bővebben lent, kicsit hosszabb sztori)?

Az a helyzet, hogy tavaly, 27 évesen kiderült rólam, hogy dysthymiás vagyok, ami lényegében véve a depresszió enyhébb fajtája, viszont gyerekkorban már elkezdődik. Mondjuk már korábban is sejtettem/éreztem, hogy beteg vagyok, de soha senki nem figyelt rám, én meg soha senki iránt nem éreztem akkora bizalmat, hogy segítséget tudjak kérni. (A legjobb az volt, amikor gyerekkoromban anyám is csak fenyegetőzött az orvossal, amikor "hisztiztem", ami csak erősítette a félelmeimet.) Nagyon gátlásos és visszahúzódó voltam, nem igazán szerettem a társaságot, így az emberi kapcsolataim is gyakorlatilag a nullát súrolták. Rondának éreztem magam, és gyűlöltem magam az egész miatt. Egyetemen már kicsit nyitottabbá váltam, de képtelen voltam mély barátságokat kötni (azt se tudtam, hogyan kell, mert gyerekkoromban kimaradt) és lányokkal ismerkedni. Főleg 20-on túl szégyelltem már nagyon magam, még inkább rágódtam a problémákon, szívem szerint kérdezgettem volna embereket, hogy hogyan kell barátkozni vagy csajozni, de féltem, hogy rákérdeznek, hogy addig akkor mit csináltam, és végül is jogosan kérdezhették volna. No meg attól is tartottam, hogy ha egy lánnyal el is mennék randizni, akkor egy idő után szóba kerülnének az olyan kérdések, hogy "na és a barátaid..." stb., és görcsbe rándult a gyomrom, mert elvégre mégse válaszolhattam volna azt, hogy "tudod, beteg vagyok, és...". Szóval belekerültem egy ördögi körbe, de az utóbbi időben már elég sokat javult a helyzetem. Sokkal nyitottabbá váltam, mint azelőtt, gyakran a lányokkal is merek lazább lenni, igyekszem ismerkedni, bár néha akadnak még döccenők. Próbálom felépíteni a normális életet, amit gyerekkorban kellett volna elkezdeni, de a fent említett okok miatt nem sikerült.

Szóval a kérdés: lányok, nektek kellene olyan pasi, aki problémákkal küzd(ött), de igyekszik kimászni a gödörből? Elítélnétek őt, ha megismernétek a múltját és a jelenét?

Bocs, ha esetleg hosszú lett a mondókám, de így talán érthetőbbé vált a történet. Amúgy meg aki azzal jönne, hogy csak sajnáltatni akarom magam, azzal közlöm, hogy én igenis sokkal mélyebbről indultam, mint a legtöbben, és már eddig is sokkal többet tettem korábbi önmagamhoz viszonyítva, mint azok, akiknek könnyebben ment minden.

Hát akkor várom a lányok válaszait, kíváncsi vagyok, ki mit gondol erről. :)