Ha azt mondod egy lánynak, hogy szép, nem hiszi el. De ha lecsúnyázod, az örökre benne marad. Mit gondoltok erről?

Féltékenységre önbizalom a megoldás.

Sokan vannak így, előbb elhiszik a rosszat, ez is önbizalomhiány.

A történeted hasonló az enyémhez, engem is piszkáltak általános iskolás koromban, hogy csúnya vagyok meg ilyenek. Borzasztó, hogy a gyerekek milyen gonoszak tudnak lenni egymással, sokszor egy életre szóló lelki sérülést okozva.

Velem is az történt, hogy a rút kiskacsából hattyú lett, de az önbizalmam ugyanolyan kicsi maradt. Egyszerűen nem hittem el, hogy engem megnéznek az utcán, hogy én tetszhetek másoknak. Persze sosem voltam magamutogató, önmagát sztároló ember és jól esett, hogy így is kapok kedvességet, bókokat.

Az első komolyabb kapcsolatomnál, ami 5 és fél évig tartott én is féltékeny voltam sokszor, aztán rájöttem, hogy vagyok olyan jó csaj, mint más, és nálam nem csak a külcsín van meg, hanem a belbecs is. Nálam jött egy pont az életemben mikor rájöttem, hogy egyedül is vagyok valaki, sok mindent el tudok érni, vannak jó képességeim és ez adott egy olyan magabiztosságot és egy lelki egyensúlyt, ami kifelé is sugárzik.

Ha valaki együtt van veled, ne kételkedj abban, hogy szeret, főleg, ha már ennyi ideje együtt vagytok. Örülj neki, légy boldog.

Szép lányok pedig mindig is lesznek. De a szépség csak a külső. Sok esetben nem jár együtt vele az intelligencia, talpraesettség, kedvesség, odaadóság, megbízhatóság és nem utolsó sorban az a "képesség" hogy valakit igazán szeretni tudjon (és ne csak önmagát nézegesse a tükörben). A lelki gazdagság szerintem sok esetben hiányzik az emberekből/lányokból és ezt a szépség aligha egyensúlyozza. Én ezek és a saját értékeim tudatában nem vagyok már féltékeny...Igaz, most nincs barátom, de mindig úgy gondoltam, hogyha mást választ, úgyis rájön, hogy mit veszített, ő jár rosszabbul. És persze ha valaki menni akar, az el is fog menni.

Ha nem becsült meg akkor, amikor lehetett, akkor így járt, és nem ő az igazi.