Hogyan utasítsam el finoman egy kollégám közeledését? Többi lent.

Egy cégnél dolgozunk már 4 éve... Én közben otthon voltam 1 évet a kisfiammal miután megszületett. Amikor visszajöttem dolgozni (kb másfél éve) akkor kezdtem érezni, hogy mintha ő nem csak barátként tekintene rám. Én nagyon örülnék neki, ha igazán barátok lennénk, mert egyébként egy jófej, kedves, jó szövegű, jó humorú srác akivel nagyon jó beszélgetni, viccelődni de semmi több... Mint férfihez egyáltalán nem vonzódom hozzá... Mára már odáig fajultak a dolgok, hogy meggyőződésem, hogy komolyan belémszeretett, pedig én semmi olyan jelet soha nem küldök felé ami egy barátságnál többre utalna. Sose nézek úgy rá, sose viszonzom az érintéseit, mégcsek véletlen se értsen félre semmit. Nagyon rossz ez, nekem férjem és két gyönyörű gyerekem van és még csak gondolni sem tudok erre a srácra mint férfira, de ő nap mint nap úgy közeledik hozzám mint egy nőhöz. Hozzá bújik az arcomhoz hátulról, megsimítja a hajamat, megfogja a vállamat hátulról és az arcomra nyom egy nagy puszit... Jó hogy le nem smárol... Mostmár ott tartok, hogy ezt nem csak épp elviselem, hanem egyenesen taszít. Valahogy a tudomására kell hoznom, hogy semmi esélye, mert nem is ismerkedik, nincs barátnője se, lehet arra vár, hogy egyszer viszonzom az érzéseit. Már kerülöm is, csak akkor találkozunk, ha ő arra jön amerre az én irodám van… Nagyon sajnálom őt, sanyarú egy élete volt, nem szerette se anyja se apja, és még barátnője sincs, mégis rendes, dolgos srác lett belőle… Kérlek segítsetek, hogyan tudassam ezt vele, hogy ne bántsam meg… Egyébként 30 év körüliek vagyunk (Én 30, ő talán 32-33) csak, hogy korosztályhoz tudjátok kötni a történetet..