Mit tettetek volna a helyemben? Normális hogy még mindig félek? Alul bővebben.

Több mint 7 hónapja vagyok együtt a barátommal,nagyon szeretem,ő a mindenem. Előttem volt egy 2 éves kapcsolata,de a lány megcsalta őt a legjobb barátjával,és szakítottak. Mikor az első együttlétre került volna sor,hirtelen bajok lettek a férfiasságával. Teljesen kétségbeestem,mert még ilyen nem fordult elő velem,és megkérdeztem,hogy mi lehet az oka. MElmesélte,hogy az exbarátnője írt neki egy sms-t a héten,hogy találkozzanak,és hirtelen eszébejutott az egész történet,mert miután szakítottak,én lettem volna az első lány,akivel együtt lett volna.(Augusztusban szakítottak,ez az eset pedig decemberben volt.)Megölelt,és nagyon sírt,mondta,hogy nem akar elveszíteni.De mikor megkérdeztem,hogy szereti e még a lányt,azt válaszolta,hogy nem tudja.Nem szakítottam vele,de nagyon megijedtem és a mai napig bennemvan a félsz..hogy vagyok e olyan jó,mint az exbarátnője..De viszont tudom,hogy szeret.Például a szülinapomon szárított virágokból kirakott egy idézetet,és kaptam tőle egy gyűrűt.Normális,hogy azóta ezen rágódok borzasztó sokat?