A barátom mindenkinek meg akar felelni, hogyan tudnék ezen változtatni?

Hogy mi állhat a háttérben az fogós, inkább hogyan lehet kezelni az ilyet...:)

Szóval ha van előtte egy példa... Mondjuk te. Aki tudja mit akar, erős egyéniség, és megmondja mindenkinek a frankót akkor lehet hogy sikerül változnia. Beszéltetek már erről? Lehet nem ártana...:)

Átérzem a helyzeted én is voltam már hasonló helyzetben.

Szerintem nem tudsz mást csinálni, csak elfogadni Őt ilyennek. Én próbáltam ez ellen harcolni, de nem sok sikerrel, inkább csak a viták halmozódtak. A "nem tudtunk találkozni" dolog nálunk is sokszor előfordult, ami miatt én sokat vitáztam. Meg is unta, jogosan persze, később beláttam. Elhagyott 3 év után, ami még mindig nagyon fáj. Szóval szerintem ha szeretitek egymást és ezen kívül tényleg minden jó, akkor próbáld meg elfogadni, mert ennyiért nem érdemes felborítani a dolgokat.

#5.re:

Ha összetéveszti a határozottságot a bunkósággal, akkor az pedig még több kérdést vet föl. Talán fél, hogy nem tudná a dolgokat a benne résztvevő felek (ő és a többi ember) megelégedésével megfelelően rendezni. És mi van akkor ha kiflit kér a boltban, de azt mondják neki, hogy neki most csak zsömlét adnak, mert abból ma több érkezett, és annak is el kell fogynia? Arra is rábólint? Valószínűsítem, hogy ettől a hozzáállástól záros határidőn belül a falra fogsz mászni!

"hogyan tudnék ezen változtatni?"

Te sehogy. Ő tudna ha akarna. De mivel nem akar így választanod kell: elfogadod ezt a tulajdonságát vagy inkább búcsút mondtok egymásnak tudva hogy ha ez így megy tovább akkor csak a saját és egymás idejét pazaroljátok.

Én egyébként azt nem értem (és nem bántásból) hogy miért vagy vele. Miért van az hogy te is és még sok más lány úgymond meg akarja nevelni a barátját/férjét. Ez talán a te feladatod lenne? Nem inkább az anyjának meg az apjának kellett volna jelen esetben határozottságot nevelni belé? Értem én hogy "hát ők nem tették akkor mégis ki tegye ha én nem?". De akkor is neked kéne ezzel küszködnöd?

A másik pedig: ha nem tudod őt így elfogadni ahogy van, ha nem tartod tiszteletben a döntését hogy milyen akar lenni akkor vajon tényleg szereted őt? Nem lehet hogy csak beleláttál valakit akit tudnál szeretni szerelemmel és azzá akarod a másikat átformálni? De mi értelme ezzel pazarolni az időt ha valahol odakint szaladgál az a férfi akin az égvilágon semmit se akarnál változtatni mert számodra úgy tökéletes ahogy van?