Miért tart egyeseknek sok ideig kiheverni valakit? Nekem miért tart rövid ideig?

Olvasom itt is,meg a baráti körömből is sokan vannak,akiknek sok idő túl tennie magát egy kapcsolaton.

1-2 hónapos járások és utána hónapokig hiányzik még neki az illető vagy szomorkodik utána,szeretné visszakapni stb.Vagy 1 éves kapcsolat és 4-5 hónap után is hiányzik neki.

Volt egy másfél éves kapcsolatom,első szerelem tényleg nagyon szerettem,de elhagyott.Másfél hét után már nem is voltam szomorú miatta.Sőt!

Aztán most volt egy 1 hónapos "kapcsolatom",nagyon megfogott a srác,nagyon boldognak éreztem magam,mások is mondták,hogy az előző kapcsolatomban sem láttak szinte ilyen boldognak.Aztán elhagyott és 1 nap után már nem is szomorkodtam érte.

És nem hinném,hogy azért lenne,mert nem szerettem volna igazán.Jó 1 hónapos kapcsolatnál nyilván nem beszélhetünk mindentelsöprő szeretetről,de ahoz a kevés időhöz képest mérvén.

Egyszerűen csak tisztázom magamban a dolgokat és azon vagyok,hogy minek sírjak és szomorkodjak érte,ha megsem érdemelt és elhagyott? Lesz jobb,lesz aki nem hagy majd el,nélküle is voltam már boldog,most miért ne lennék?Jó vagyok és nem fogok egy pasi se a földre küldeni,erős vagyok;)És próbálok azokra gondolni,hogy mondjuk több időm lesz magamra,nem lesznek olyan problémáim,amik egy kapcsolatban előfordulhatnak(pl féltékenység stb)

De mások ezeket miért nem látják be? Miért szenvednek hónapokat valaki után? Vagy most velem van a baj,hogy én nem szomorkodom egy kapcsolat után?Mert már kezdem furának érezni magam..

(Ezt a kérdést most részben egy kis bíztatásnak is szánom,azoknak akik egy szakításon vannak túl:)