Lányok! Volt már veletek olyan, hogy nem tudtátok eldönteni, hogy szeretitek-e a pasitokat vagy sem?

Fiú vagyok...

Mindent megteszek,hogy boldogak legyünk,így ha ezt mondaná...Viszont,voltam már ilyen helyzetben,hogy azt mondta a barátnőm,nem tudja,szeret-e...Most is úgy érzem,ismét ez a helyzet állt elő.Remélem,nem az vagy,akire gondolok..!

14/F

Volt, mikor barátom olyan mélyen megbántott, és annyira csalódtam benne, hogy megrendült minden belé vetett bizalmam, és az összes úgymond "gyermeki" rajongásom, ahogy imádtam őt több éven át, az így elszállt egy pillanat alatt.

Plusz még mindig ez van. Most így a levegőben lóg az egész, szeretem, de valahogy mégsem.

Engem is bántott alázott már meg a barátom,

volt hogy én is éreztem úgy , hogy inkább elhagyom mert nem szerettem. De valami mindig vissza húzót , és még pedig az hogy SZERETEM akár milyen is, és akár hogy is fáj hogy néha időként hogy bánik velem. Szerintem szereted ha vele vagy.

Ha ő nem mutatja ki neked annyira hogy szeret, ( az azért van mert makacs.) Ez a kérdés amit feltettél szerintem utal arra hogy nem akarod elhagyni.

Volt.

Sajnos nagyot hibáztam és engedtem a kísértésnek, megcsaltam a párom(Ő erről nem tudott).Ugyan "csak"csók volt, mert tovább nem mentem volna.Úgy éreztem szerelmes vagyok, sok év után újra éreztem a pillangókat a gyomromban, az izgalmat mikor találkozunk, a rábremegős, pirulós, szívkiugrós érzést amit a párommal is, csak épp évekkel ezelőtt a kapcsolatunk kezdetén.

Ez annyira jó érzés volt, olyan volt mint a drog, bármennyire szerettem is a párom emberként, kellett ez az érzés, de közben Őt sem akartam elveszíteni, mert tudtam, jó ember és boldoggá tudtuk tenni egymást évekig.

Amikor a másik fiú megjelent , valahogy elnyomta a párom iránti érzelmeim ez a friss, erős szerelem.

Viszont lezártam ezzel a másik fiúval, megmondtam a párommal maradok és nem történik köztünk többé semmi.

Kitöröltem a számát és nem válaszoltam semmilyen üzenetére, bár sok éjszakán át telesírtam a párnámat.

Úgy éreztem 2férfi között kell döntenem, hogy mindkettőt szeretem, csak másképp és egyik nélkül sem szeretnék élni.

6 hónap után(szerencsére nyári szünet is kapóra jött így a másik fiút nem is láttam)kitisztult az elmém, rájöttem a másikkal nem illettünk össze, volt vonzódás, vágy, de teljesen eltérő a világnézetünk, gondolkodásunk, szórakozásunk, baráti körünk(eltérő személyiségek)

Így a párommal maradtam, elmondtam neki, hogy nem vagyok biztos abban ,hogy szeretem.

Ő türelmes volt és azt mondta várjuk ki a végét.

Azóta újra úgy érzem Ő életem értelme, a nagy Ő a másik pedig nagy fellángolás, hormonok miatt történt és szégyellem , nem tartom jó embernek magam.

Ha az embernek a szerelem az az érzés, amit a másik iránt éreztem, az múlló és megtévesztő.Nem tudunk gondolkodni és hiába jó az elején, aztán úgyis kiderül csak a rózsaszín köd miatt láttuk-e tökéletesnek a szerelmünk.

Nekem a szerelem már mást jelent és tanultam a hibámból, nem esek bele újra.

Bocsi, hogy hosszú lett, de kicsit talán szemléltettem.