Szóval a barátnőm és én távkapcsolatban élünk, de nagyon, tényleg nagyon szeretjük egymást.230 km választ el tőle, de mindketten úgy érezzük, hogy ezt kibírjuk, mert tényleg imádjuk a másikat. Véleményetek?

Én azt mondom, hogy bármilyen szép is az érzés, nem valós.

Valós csak úgy lehetne, ha gyakorolhatnátok. Ha randiznátok, együtt lenétek, érintkeznétek.

A távkapcsolatnak akkor van értelme, ha a pár több éve együtt van és valamiért szét kell ideiglenesen válniuk. Akkor már meg van a kötődés.

Fiatal korban nem a kapocs a fontos egy szerelemben ,hanem az új terep felfedezése, De nektek ez nem adatik meg.

Továbbá én azért is tartom ezt hülyeségnek, mert persze évekig kitartok, de az ember változik. És mire tényleg összekerülnétek ,akkor jöttök rá, hogy nem is ismeritek egymást. (volt rá példa)

De ti tudjátok. :)

Nézd, én is távkapcsolatban élek majdnem 1 éve. A táv köztünk is hasonló, de egy kicsit idősebek vagyunk. Talizás heti 1 nap, vagy kéthetente egy hétvége. Szünetekben persze több időt töltünk együtt, van hogy egy hétig együtt vagyunk.

Ami fontos egy ilyen kapcsolatban az a bizalom és az együtt töltött idő tartalmassága. Ezen kívül nagyon kell éreznetek egy idő után is, hogy összepasszoltok. Azért írom azt, hogy egy idő után, mert amíg a szerelem vak, addig úgyis mindent pozitívan láttok.

Mi amíg egymástól külön vagyunk, addig sokszor megfordul a fejemben, hogy esetleg nem-e csal meg valakivel, nem-e érzi jobban magát valaki mással stb stb. És sajnos ebből már adódtak kisebb-nagyobb vitáink, ez valószínű minden távkapcsolatban előfordul.

Mi minden nap beszélünk, ha csak egy 10 percre is. Sajnos ha ti is ilyen csöndesebb típusok vagytok, akkor egy néha érezhetitek, hogy nincs normális beszédtéma. Fontos még az, hogy csak akkor hívjátok föl a másikat, ha tényleg van mondanivalótok és ne a másiktól várjátok, hogy ő mondjon valamit.

Nem elhanyagolható az sem, hogy mennyi pénzetek és időtök van találkozni. Az utazással rengeteg pénz elmegy és egy idő után vagy egy összeveszésnél könnyedén gondolhatja az ember, hogy te jó ég, erre az emberre én milyen sok pénzt pazaroltam (utazási költség, telefonszámla). Ha jó anyagi háttérrel rendelkeztek, akkor ez nem fog mellbe vágni benneteket annyira. Mióta vagytok együtt és milyen sűrűn tudtok talizni? Melyikőtök megy el a másikhoz?

Amúgy egy ilyen kapcsolatnak csak két kimenetele lehet: vagy megunjátok egymást vagy egy záros időn belül összeköltöztök! Ezt is mérlegeld, hogy lesz-e rá lehetőséged pár éven belül.

Még egy: idősebbek vagyunk, de sajnos a családom nálunk is ellene volt ennek a kapcsolatnak.

Csak akkor maradjatok együtt, ha a leghalványabb jele sincs annak, hogy valamelyikőtök kevésbé szeretné a másikat. Mindig figyeld a párodat és ha valami fura rajta, ne vond kérdőre, hanem beszélgessetek, próbáld kipuhatolózni a dolgokat.

Sok sikert kívánok nektek!

Ez igazán aranyos kis történet:) anno én is tizenévesen voltam egy távkapcsolatba, bár nálunk megelőzte azt egy fél éves rendes kapcsolat, csak nekem külföldre kellett mennem...ott sok-sok száz km volt közöttünk. Egy évben kb 2szer-3szor találkoztunk. Én kitartottam, ő szerintem így már utólag gondolva megcsalt, de nem is ez a lényeg, akkor mi nálunk is hatalmasnak hitt érzelmek voltak, aztán 2 év után haza jöttem, összeköltöztünk és kiderült hogy teljesen más ember mint ahogy megismertem és ahogy ez engem elvakított..

Az a baj ezekkel a tini kapcsolatokkal(és ez most a távolságtól független) hogy leginkább ezek az illúziókon alapulnak. nincs egyik embernek se tapasztalata, ráadásul még nagyon fiatalok vagytok, a személyiségetek még csak ezután fog igazán változni, és lehet nem egyirányba és együtt, és ilyenkor következik az be, hogy szakítanak egymással a párok, hiszen már mindenki mást akar, mást gondol stb..és az érzések is elmúlnak egy idő után. Élvezzétek míg tart, már amennyire lehet ilyen távolságból

26/l