Mire hallgassunk, a szívünkre vagy az eszünkre?

Kedves olvasó(k)!

Kíváncsi vagyok a véleményekre, bár tisztában vagyok azzal, hogy ezt a párunkkal a legtisztább megbeszélni, de ez majd így is lesz hamarosan.

25 éves lány vagyok. A kapcsolatom 3,5 éve tart. Nem élek még együtt a párommal.A gond a sok vita, amit legtöbb esetben én generálok, persze az éremnek két oldala van. A barátom pedig nem egy higgadt ember, ha gond van(nem verekszik!!!) nem igazán jó kezeli azokat..Na de a lényeg, hogy ott tartunk a sok vita folytán, hogy nem tudja mi legyen,.. én viszont szeretem és nem szeretném hogy vége legyen mindennek. Részéről minden rendben lenne ha nem veszekednék jelentéktelen dolgokon ahogy ő mondaná nem szívnám a vérét, de úgy gondolja úgy sem változok és legjobb ha befejezzük. Hiányzom neki, szeret és alig bírja ki hogy ne keressen,DE az eszére hallgat inkább mert így nem lesz soha előre lépés, túl sok a vita. Ha a bizonytalanság fájna ordítana, írta nekem.Legszívesebben rám hárítaná a döntést,ezt is jelezte.

Annyiféle bonyodalom van a kapcsolatokban, és most nálunk ez! Ésszel persze én is felfogom mi lesz ha majd együtt is élünk?! Ilyen könnyen lemond rólam a párom?!(nem az első eset h csend van a kapcsolatban) Vagy az a gond, hogy nincs munkám már 2 éve és csak vagyok, ráérek, ráadásul kapcsolat centrikus is vagyok, és így folytom""!Rengeteg közös van bennünk, csak a viták a gondok :/ Már megtapasztaltam a megcsalás érzését is, ez is rányomja a bélyegét az életemre.Nem az illető hanem a félelem másnál!két hete nem beszélünk, én kezdtem bele ebbe az egészbe, gondoltam nem mer szakítani, hát belekezdtem, de keresgélt, viszont bizonytalan.Én döntsek? Ezt közösen kellene.