Mitől függ, hogy valakinek mindig van valakije, valakinek meg sosincs?

Nyilván a személyiségtől:

1. Vannak, akiknek mindig szükségük van valakire. Én szánalmasnak tartom, ha valaki alig hogy szakít valakivel, már jön a következő, csak hogy legyen f*sz/kit megdugni.

2. Vannak, akiknek szakítás után bizonyos időnek el kell telnie, hogy újra kapcsolatot akarjanak, és persze nem mindegy, kivel.

3. Vannak, akik annyira válogatósak, hogy alig felel meg nekik valaki.

4. Vannak, akik annyira félénkek, hogy nem mernek kapcsolatba lépni senkivel.

Kb. ennyi példa jutott hirtelen eszembe.

Tipikus rosszfiúknak mindig van, a legtöbb átlagos srácnak is van, a nyomik nagy részének nincs.

Jah és a pénzes fazonok... Azok sosincsenek egyedül :)

Van aki szenved szó szerint, ha nincs párja. Na ők belemennek majdhogynem az összes lehetőségbe. Akik megvannak egyedül is, ők jobban válogatnak, többet vannak egyedül és az igazit keresik.

22l

Jól nézel ki & gazdagság kombó - akkor tuti lesz

Ha nem akkor nem.

Én a mostani barátomat is úgy ismertem meg,h az exemmel már régóta megromlott a kapcsolatunk. Illetve ö linkeskedett, hanyagolt el.

Nekem valamiért igy jön össze szinte mindig,h sose vagyok egyedül. (És nem bárkivel jövök össze.) A mostani barátommal 2 éve vagyok együtt, hála az exemnek:D

24/N

Én eléggé válogatós vagyok, eddig összesen két, max három olyan fiúval találkoztam akikkel el tudtak volna képzelni magam, és nem is érzem szükségét 14 évesen, látva h az osztálytársam minden hét más pasival ugrál.

Nincs szükségem rájuk, megvagyok egyedül is. Majd ha eljön az ideje, akkor eljön. Erőltetni kár.