Műveletlennek érzem magam a barátom mellett, pedig nem vagyok hülye. Van más is ilyen helyzetben?

Sokkal többet tanulok, mint ő, de én az orvosira járok, ő meg humán szakra, ahol inkább "gondolkodni" tanítják, nekem meg ugye sokat kell magolnom. Huszonévesek vagyunk, de annyira más témákkal foglalkozunk nap mint nap, hogy néha úgy érzem, ez hátrány. Tudom, hogy szeretne velem politizálni, filozofálgatni, de én eddig sosem foglalkoztam ilyen dolgokkal, és megrémülök, ha feljön egy ilyesmi téma, én pedig nem tudok hozzászólni. (Most is küldött egy politikai videót, és érdekelné a véleményem róla...) Egyrészt nem is merek, hiszen ő ezekről évekig előadásokat hallgatott különféle professzoroktól, cikkeket olvasott hozzá stb., másrészt tényleg nem vagyok annyira képben még a közel-keleti konfliktusokkal kapcsolatban sem...(Persze az aktuális hírekkel igen, de a háttérrel, összefüggésekkel nem.) Már igyekszem egyre komolyabban informálódni, de aludni is alig van időm, annyit kell tanulnom, ezért aligha fogom gyorsan behozni ezt a hátrányt.

Érdekelne, hogy aki hasonló helyzetben van, hogyan oldja ezt meg a kapcsolatában.