Tul sok aldozatot hozok a kapcsolatunkert? Vagy csak tulagyalom?

Probalom egyszerüen vazolni a szitut. Sajnos felek, hogy majd egy idö utan betelik a pohar...az is lehet, hogy csak tulagyalom es valojaban ebben nincs semmi rossz nade.

A baratom s en tavkapcsolatban eltünk egy ideig, idösebb is eppen valt stb.

Hozzaköltöztem. Ennel bonyolultabb de a lenyeg, hogy elköltöztem az orszag konkretan masik felere. Az egyetem alapkepzeset befejeztem, utana leptem ezt meg. Gondoltam dolgozgatok, együtt leszünk mindenjolesz. Aztan eltelt egy ev, majd lassan a következö. A mesterkepzes amit szeretnek pesten van, ebben az evben volt meghirdetve levelezö, de vegül nem indult el, pedig azt meg a munkahelyemmel is össze tudtam volna kombinalni.

Nagyon fontos nekem az a szak. Az uj varosban nincsen senkim csak a parom. Neki mindenkije itt van, a csaladja, a rengeteg baratja, akik nekem nem a barataim. Annyira nem is erzem jol magam velük.

Nagyon szeret, megbecsül stb, viszont nekem rajta kivül szinte semmifele input nincs s ezzel terhelem is, mert igenylem h sokat foglalkozzon velem,

Elegge meg vagyok löve. Mi lesz a "karrieremmel"? Mi lesz ha mindig ennyire egyedül fogom magam erezni. A barataimmal otthon kethavonta ha tudok talalkozni a tavolsag miatt. Eleg.e a szerelem önmagaban?