Miért nem tudom elfelejteni?

Szia! Én 18/L vagyok elmesélem az én sztori-mat, hátha segítek. Olyan típus vagyok, aki ritkán lesz szerelmes, de, ha szeret, akkor aztán "beledöglésik".

A pasi aki idősebb volt nálam, jól kihasznált. Érzelmileg, nem testileg. El voltam vakulva a szerelemtől, 3 évig voltam belezúgva. Ő folyton megalázott a hátam mögött, de csak, mert "kisfruska" vagyok. Nem sokáig tartott a dolog, de szenvedtem eleget. Átsírt éjszakák, nyomorodott közérzet.

Nos amit én tettem:

1, összeszedtem az összes negatív dolgot amit tett. (teszem hozzá én is 1 évig még látom minden nap.)

2, kerülöm, ahogy csak tudom.. Facebook törlés, üzenetek törölve.

És a legfontosabb! Ami tényleg ilyen helyzetben elengedhetetlen!! Megismertem egy másik pasit! Ő is idősebb nálam, de ráébresztett arra, hogy érek valamit! Vigasztal, elmondta hogy hogy érez irántam, milyen csodás vagyok. :)

Ami nekem nagyon nagyon sokat jelent! Az, hogy összeszedegette a szívem apró kis darabjait. :)

Rájöttem, hogy én többet érdemlek. És ez veled sincs másképp!!

Nem mondom, hogy ne gondolj rá, hogy ne sírj érte. Hallgass szomorú szerelmes számokat, ha úgy érzed. Én is ezt tettem. Gondolok rá persze, de majd jönni fog egy pasi aki felül fogja azt a romlott szerelmet írni! Tudom, hogy hihetetlen, én sem hittem amikor nekem mondták. De ez az igazság!

Sok-sok szerencsét és kitartást!! Képes vagy rá! :)

Egy kis elgondolkodtatás, amire valahol az előző hozzászóló is rávilágított (azon kívül, hogy amúgy is hasznos tippeket adott, és nagyon korrektül válaszolt): tönkrement az önbecsülésed.

A 18 éves hölgynél mi lett a megoldás? Talált egy pasit. De nem ez: talált egy pasit, aki "ráébresztette arra, hogy ér valamit". Sokszor ilyenkor nem az adott ember személye hiányzik, egyszerűen csak az ember önérzete ilyen faramucin reagál, amikor valaki fölé kerekedik és eldobja.

Szerintem nálad is eljön majd az az idő, amikor egyszerűen képtelen leszel felfogni, hogy mégis mi a szart szerettél ennyire abban a srácban. Egyszerűen azért, mert a tény, hogy ennyire könnyedén túllépett rajtad, olyannyira föléd helyezte, hogy az önbecsülésed azzal kompenzál, hogy kapaszkodik utána, mert úgy érzed, ha visszaszerzed, azzal helyreáll a rend.

Gondolom, a srác szakított veled, és azóta is ő viseli könnyebben a dolgot, miközben te szenvedsz. Te imádod őt, neki meg csak dugni kellenél. Te kicsinek érzed magad, őt pedig hatalmasnak látod. Állj a tükör elé, és gondold végig: ez biztosan róla szól?

Hogyan tudnál tovább lépni? Ahogy az előttem szóló is írta: ameddig "barátok" vagytok, szerintem nagyon sehogy sem. Maximum úgy, ahogy a szokásos menet zajlik: találsz magadnak egy másik pasit, akit jobbnak találsz nála, ezáltal magadat is jobbnak látod. Mindenesetre ez a barátság csak árt neked, mert titokban reménykedsz, és továbbra is ő határozza meg a mindennapjaid.