A távolság tönkretehet egy kapcsolatot?

14 évesen 16 éves lányt szedett fel? A piszok mázlista!

40 km az nem távolság, igaz a ti korotokban még valóban sok lehet. Egyébként simán tönkre tehet egy kapcsolatot a távolság, idősebb korban már kisebb eséllyel de tízen/fiatal huszonéves korban még jóval könnyebben.

A 40km még nem akkora távolság.

8 hónapig voltunk távkapcsolatban, mielőtt összeköltöztünk volna. Előbb 1500, majd 1000km. Kéthetente találkoztunk egy hétvégére.

Sajnos tényleg tönkreteheti, főleg ennyi idősen, amikor még mindketten iskolába jártok (gondolom más városba) és így esélyetek sincs nagyon többször találkozni, még évekig. Én éltem távkapcsolatban fél évig (én Magyarországon, ő Skóciában), de mi akkor 23-24 évesek voltunk, és tudtuk, hogy fél év után megoldódik a helyzetünk. Így is lett, ma már együtt élünk. Sokat segített, hogy volt egy közös, biztos célunk, hogy tudtuk hogy hamarosan kimegyek Skóciába (ott végeztem az egyetem utolsó félévét, aztán kint is maradtam).

De nálatok talán nehezebb a helyzet, hiába csak 40 km van köztetek, mert ez tinikorban tényleg soknak tűnhet. Emlékszem, ennyi idősen nekem sem lett volna sokkal több lehetőségem. Szerintem várjátok ki, hogyan alakul, de ha nagyon szenvedős, akkor talán tovább kellene lépni.

Ugyan már, heti 1 találkozás még egy "nem távkapcsolatnál" is megesik időnként.

40 km meg tényleg semmi.

Amúgy meg a magánéleted tök fölösleges ilyen okostojásokkal kitárgyalni.

A szerelemben a távolság nem akadály. És ez nem az én véleményem, ez így van! Ha két ember szereti egymást, nem állhat semmi közéjük.

Mi a barátommal 9 hónapja élünk távkapcsolatban. 14 évesen jöttünk össze, most 15 évesek vagyunk. Először decemberben találkoztunk, 1 hétre. Azután februárban, 4 napra. És most áprilisban, majdnem 3 hétre.

2500km a távolság közöttünk, de igen, kibírjuk, mert szeretjük egymást.

Ez a távolság dolog mindig két emberen múlik.

A másik dolog amit említettél, a kor, ez megint csak a ti dolgotok.

Jelenlegi párom 22 évesen ismert meg egy akkor 25 és fél éves lányt, 3 évig voltak együtt. Munkából kifolyólag láttam őket hetente kétszer. Csak látásból ismertem őket. El nem tudtam képzelni, hogy szeretheti két ember így egymást. Aztán egyre többet láttam őket külön, látszott rajtuk, hogy valami nagyon nem oké. Később kiderült, a lány 3 év után úgy döntött, nem tudja ezt folytatni a távolság miatt. 35km-re laktak egymástól.

Kicsit furán hangzik tudom, de miután szakítottak, egy kis idő után próbáltam közeledni a srác felé, beszélgetni vele. Sosem volt számomra közömbös. Jelzem én is idősebb vagyok nála, de csak 16 hónappal.

Először nagyon visszautasító volt, ez persze érthető is volt. Miután szakítottak, hónapokig nem láttam mosolyogni sem. Már az is megfordult a fejemben, hogy valami nagy hülyeséget fog csinálni, mert látszott rajta, hogy nehezen tud továbblépni.

Aztán szépen lassan alakultak a dolgok. Egyre többet beszélgettünk, majd találkozgattunk. Aztán eljutottunk arra a pontra, amikor kimondja mind a két fél, hogy 'szeretlek'. Persze ehhez idő kellett, itt 1,5 évre.

Kb. 2 éve járhattunk, amikor elkezdett eléggé furcsán viselkedni. Aztán gondolt egyet, és felhozta a dolgot, ami zavarta. Ez a dolog, az 50km volt, ami köztünk volt. Itt ugye már tartott ott a kapcsolatunk, hogy tudtam a részleteket, az előző esetéről. Aztán erre még jött az is, hogy volt hogy egy hétig nem láttuk egymást. Úgy gondoltam, hogy ő a távolság miatt nem hagyna ott, csak attól tart, hogy őt fogják ott hagyni. Itt jött egy nagyon komoly beszélgetésünk. Én sem tudtam őt elengedni.

Összesen 4 évet voltunk együtt úgy, hogy 50km-re lakunk egymástól. Ezután összeköltöztünk és azóta is együtt vagyunk.

Persze van az a távolság, aminél szerintem elég nehezen működne a dolog, az 50 az még nem sok. Esetetekben a 40 szintén nem, bár ti fiatalabbak vagytok.

Gondoltam azért ezt még leírom, ez az én véleményem. Biztos sokan vannak, akik máshogy gondolják.

Csak gondoljatok bele, mennyit változott a világ. 30 éve ez nem így ment. Ha valakik összejöttek, nagy eséllyel még ma is együtt vannak. De minimum házasság lett belőle. Manapság meg évente, kétévente cserélgetik az emberek a párjukat. Nem maradnak meg egy mellett. Az ismerőseimnél is látom, hogy kell nekik, hogy legyen mellettük valaki, de nincs az az elhivatottság, hogy akkor mellette örökké.

És a páromnál láttam, hogy őt annó a szülei a régi dolgokra nevelték. Véleményem szerint ezért is küldte annyira padlóra a dolog.