Ez már vonzalom? Vagy mi?

Van egy ismerősöm, jó ideje ismerjük egymást, néha váltunk pár szót, ha összefutunk, de még igazán barátságnak sem nevezném, ami van. Az utóbbi időben írogatunk időnként egymásnak a FB-on, viccelődünk, poénkodunk. Egy ideje szinte naponta írunk egymásnak. Általában ő kezdeményezi, rám ír, hogy vagyok, hogy telik a napom. Aztán pár sornyit csevegünk, de nem olyan a színezete, mintha össze akarna velem jönni, egyszerűen csak váltunk pár szót.

Hosszú idő óta a hétvégén találkoztam vele ismét személyesen egy szabadtéri rendezvényen. Mosolygott, kedves volt, és valahogy úgy éreztem, belejött az aurámba. Ezt általában utálom, de most nem zavart, inkább izgalmas volt. Korábban ezt nem vettem észre nála, hogy ilyen közel jött volna, amikor beszélgetünk. Meg mintha a tekintete is "mélyebb" lett volna, de lehet, csak én gondolok bele ilyeneket :-) Egyébként tök átlagos dolgokról beszélgettünk, nem kezdeményezett semmit.... de egyszerűen csak azt éreztem, hogy volt valami meleg, megnyugtató jó érzés abban a pár percben, míg beszélgettünk. Mikor elköszöntünk, utána alig tudtam az úton megállni, hogy ne mosolyogjak magamban :-)

Ezt nevezik vonzalomnak? És vajon kölcsönös? Ő is érezte vajon annak a pár percnek a "varázsát"?