Mit tegyek? Szerelem volt első látásra, eldobott magától, de érzem, hogy ő is ugyan úgy szeret.

Május közepén egy társkereső oldalon rám írt egy 33 éves férfi. Olyan szinten passzoltunk, hogy az már túl szép volt, hogy igaz legyen. Mondta, hogy találkozni szeretne velem. Én egy 24 éves nő vagyok, aki egy kórházban gazdasági részlegén dolgozik, ő pedig hivatásos katona. Megbeszéltük, hogy jönnie kell orvosi vizsgálatra a kórházba ahol dolgozom és hogy az aznap esti randi előtt találkozunk az orvosi vizsgálat után. Felhívott, hogy végzett. Miközben mentem át hozzá a gyomrom már görcsben volt és nagyon remegtem és akaratlanul is végig mosolyogtam az utat. Megláttam, szerelem volt első látásra. Ő is amikor meglátott elmosolyodott és végig míg együtt voltunk mosolygott. Nagyon sokat beszélgettünk. Az első fél óra után odalépett hozzám és megszagolta, hogy milyen parfümöt használok. Megjegyezte, hogy akkor az én illatomat érezte végig. Adott az arcomra egy érzéki puszit. Szorosan magához ölelt és megcsókolt. Onnantól kezdve folyamatosan vagy a kezemet fogta vagy átkarolt, vagy átölelt. Sajnos vissza kellett mennem dolgozni, de megbeszéltük, hogy aznap este 6-kor találkozunk. Az esti randin már kapásból csókkal fogadott. Végig mosolyogtunk mind a ketten, folyamatosan beszélgettünk. Már mikor megismerkedtünk mondta nekem, hogy megy ki majd 2015 februárjában Boszniába egy 6 hónapos misszióra. Megbeszéltük, hogy kinek mi a terve az életre. Este fele már hűvös volt. Ezen a randin is végig fogta a kezem vagy átkarolt vagy átölelt. Hűvös volt, már fáztam. Kimentünk a napra, ő kitárta a kabátját é mondta, hogy bújjak oda hozzá. Ekkor rám nézett és megkérdezte, hogy volt-e már velem olyan, hogy szerelem első látásra? Nem akartam neki mondani, hogy igen egyszer, most veled. Erre csak annyit mondtam, hogy nem, de nagyon könnyen megtudok valakit szeretni. Kapásból rávágta, hogy nehogy azt higgyem, hogy vele most ez van. Aztán beszélgettünk még egy kicsit, hogy ki, mit szeret főzni, házimunka stb. Mennem kellett, mert jött a buszom. Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. Mondta, hogy nem szeret búcsúzkodni, de azért többször is visszalépett és megcsókolt. Madarat lehetett volna velem fogatni olyan boldog voltam. Akkor este még megbeszéltük, hogy másnap mikor lesz a randi és hogy ott alszom Nála. Másnap reggel ülök a munkahelyemen és megcsörrent a telefonom, ő volt az. Olyan boldog voltam, hogy hív, erre jött a hideg zuhany. Azt mondta, hogy egész éjszaka rajtunk gondolkodott és, hogy tart attól hogy miattam lemondana a Boszniai útról és az álmairól és, hogy ne találkozzunk többet. Mondtam Neki, hogy én soha sem kérném arra, hogy miattam lemondjon az álmairól. Azt mondta, hogy ezt tudja, de ő attól tart, hogy ő nem tudna itthagyni engem. Kérleltem, hogy ne csinálja ezt, hogy adjon egy esélyt kettőnknek. Megkért, hogy ne keressem többet és hogy ő döntött. Összeomlottam teljesen. Természetesen nem tartottam be, és próbáltam kérlelni, hogy gondolja át. Ezzel csak azt értem el, hogy letiltott facen. Másnap írtam neki egy sms-t amiben az állt, hogy ez a randi nem csak egy szimpla randi volt, és hogy én határozottan úgy érzem, hogy ő a másik felem. Nem jött rá reagálás. Egy csomó ideig úgy járkáltam, mint a zombik. Aztán megismerkedtem valakivel. Együtt voltunk nem egész egy hónapig, de akárhányszor megcsókolt mindig csak a katonát láttam magam előtt. Így szakítottam is vele. Most kedden összefutottam a katonával a rendelőintézetnél. Leálltunk beszélgetni. Elmondtam neki, hogy 2 hónapja arra várok, hogy mikor találkozunk össze az utcán. Elmondtam, hogy minden egyes szó igaz volt abból amit írtam neki. A második kérdése az volt, hogy van-e valakim. Mondtam, hogy volt, de nem mivel mindig csak rá gondoltam, így nem maradtunk együtt. Amikor általános témákról beszélgettünk mindig mosolygott és a szemembe nézett. Amikor a kapcsolatunkat hoztam fel mindig lesütötte a szemét és nem nézett a szemembe. Megmutatta az új kocsiját. Elmondta, hogy jelenleg hol lakik most. Emlékezett arra, hogy én két hónappal ezelőtt mielőtt találkoztunk volna állásinterjún voltam. Összességében majdnem 3/4-ed órát beszélgettünk most is. Mikor mondta, hogy mennie kell odalépett hozzám, magához szorított és adott az arcomra és a számra egy puszit. Elindult, elkaptam a karját visszalépett és olyan szenvedéllyel csókoltuk meg nem egymást mint még soha senkivel. Kérdeztem tőle, hogy most megint eltűnik. Erre azt válaszolta, hogy igen. Kérleltem, hogy ne tegye ezt velem. Erre csak annyit mondott hogy ő döntött. Újra megcsókoltuk egymást. Mikor tolatott ki a parkolóból rám nézett. Nem volt ott az a mosoly az arcán ami mindig szokott. Fájdalmat láttam inkább. Egyszer visszanézett még, aztán meg elhajtott. Én meg összeomlottam teljesen. Később írtam neki egy sms-t, hogy mit képzel magáról, hogy csak így játszadozik az érzéseimmel. Meg hogy tudom, hogy ő is szeret, csak saját magának sem vallja be. Meg még azt is megírtam neki, hogy a sors szerintem nem véletlenül hozott ma minket össze. Erre az volt a válasza, hogy meglehet, de neki nincs szándéka velem, ezt értsem meg. Megkérdeztem, hogy ezek a csókok akkor mik voltak. Válasz:"Búcsú.Szia". Mondtam neki, hogy nem szeretném ha ez végleges lenne. Meddig várjak rá? Meg hogy mást mond a szájával és mást a testbeszédével. Erre felhívott telefonon. 18 percen keresztül győzködtük egymást a saját magunk álláspontjáról. Akkor már azt is mondta, hogy nem vagyok a zsánere és, hogy nem érzi nálam azt, amit az előző barátnőinél. A vége az lett, hogy el kellett fogadnom a döntését, de azért búcsúzóul még írtam neki egy sms-t. Hogy nekem nagyon tűnt mintha saját magát is akarta volna győzködni az igazáról. Azt is hogyha nekem nem a zsánerem valaki akkot nem így viselkedek vele. Meghogy magának hazudhat, de nekem nem tud. Láttam amit láttam, éreztem az érintését a csókját... A végén annyit írtam neki, hogy menekül minden elől amiben egy kicsit is sérülhet érzelmielg. De vajon mindez hova vezet??... Ezzel vége lett. Nem reagált semmit sem. Teljesen összevagyok törve. Szerintetek mit lehet ilyenkor tenni? Elnézést kérek, hogy ilyen hosszúra nyúlt.

Előre is nagyon szépen köszönöm az észrevételeket és a tanácsokat.