El merjem hívni a lakásomra a barátomat? N22

hát próbáld meg a rágódás helyett

gondolom igen,ha már szeretkeztek stb

Kész vagyok o annyi volt majdnem mikor te születtél mint te most és k?f?ltek mik vannak?

Feladom jöjjön már az özönvíz

Erre megdugatod magad egy vén bakkecskével, aki most örül, mint majom a farkának, hogy mekkora májer.

Ha nem akarsz gyereket akkor gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy kivel és mit csinálsz, semmi közöm hozzá, a te részedről nem fogja senki fizetni az én nyugdíjamat... Ha akarnál gyereket más lenne a helyzet akkor egy veled egykorú komoly embert javasolnék, mint amilyen a férfiak nagy százaléka.

A fenti 1-2 bunkó beszólással ne foglalkozz...

A "mai fiúk" megjegyzésedet viszont kicsit gondold át. Ez az általánosítás így elég nagy marhaság.

Azon gondolkozz el kicsit, hogy neked miért éppen egy ennyivel idősebb pasi kell, mert ezeknek általában szokott lenni háttere. Lehet, hogy tényleg csak az előző csávó miatt, de lehet, hogy családi frontról próbálsz így kompenzálni valamit, mondjuk hogy végre valaki vigyázzon már rád úgy igazán.

Az, hogy elhívod-e magadhoz... nos, szerintem egy negyvenes férfivel való komoly párkapcsolatban ez nem lehet kérdés. Szülők szempontjából lehetne izgalmasabb és ezt talán kérdezd meg tőlük, rájuk is tartozik, ne az történjen, hogy éjszaka találkoznak a wc-ben...

A "nem akarok gyereket" témára azt mondanám, hogy épp a múlt héten szült egy kedves barátunk, aki 28 éves koráig váltig állította, hogy ő erre a világra nem akar gyereket szülni. Nem azt mondom, hogy te is biztosan így jársz, csak azt, hogy mindig mérlegeld azt is, hogy a tíz évvel későbbi önmagad sok dologban már nem fog egyetérteni a ma 22 éves lánnyal.

Visszatérve a kérdésre: Most ez egy komoly kapcsolat vagy sem? Ha komoly, akkor túl kell esni dolgokon. Pl. neked kívül-belül egyenlő partnerré kell lassan válnod, mert akár tetszik, akár nem, előbb vagy utóbb felmerül az, hogy ki fizeti a vacsorát, ki fizeti a közös lakást stb. Én voltam és vagyok olyan kapcsolatban, ahol ez nem volt 100%-ig egyensúlyban, nagyon nagy harcom van a világgal, hogy az egyensúly felé haladjak. Én férfi vagyok, te nőként nyilván könnyebben belekerülsz olyan szituációba, amikor ezek eltolódnak, de figyelj nagyon erre, mert ez önbecsapás lehet. Sajnos van olyan lányismerősöm, aki a szintén bő húszassal idősebb pasijától úgy jött el, hogy anyagilag, lelkileg és minden egyéb szempontból összetört és idegösszeomlása is volt.

Az egyenlő partnerségnek szintén része az is, hogy nem csak mindig egyikőtöknél találkoztok, hogy vállaljátok egymást a barátok és a család előtt stb. Nyilván nem kell azonnali egyensúlyt teremteni, hogy "te ma megismerted egy barátomat, úgyhogy holnap az enyémhez megyünk", de azért az irányvonalat tartani kell.

Hasonló a téma a határozottsággal is: neked is egyenlő partnerré kell válnod a döntésekben, egyebekben. Ez nem jelenti, hogy görcsös akarnoknak kell lenned, csak ne hagyj rá mindent.