Sokszor feltett kérdés: hogyan éljem át a szakítást? Hogy éljem túl, amikor még mindig szeretem, de mégis elküldtem, mert már nem bírtam tovább azt, hogy hülyének néz.

Olyan sokáig gondolkodtam mit tegyek.5 évig éltünk együtt,voltak szép,nyugodt időszakok is,de rengeteg problémánk volt.Elsősorban miatta,a hazugságai miatt,hogy önző volt,kihasználta az érzelmeimet és sokszor kihasznált anyagilag is.Én meg akkora állat voltam,hogy hagytam,nem akartam látni hogy nem saját magam miatt van velem,hanem a kényelemért,biztonságért amit kapott tőlem.Hányszor elmondták a környezetemben élők,hogyha szeretne nem viselkedne úgy velem,ahogy sokszor tette.Nem akartam meglátni ami másoknak nyilvánvaló volt:elváltan,lakás nélkül,kis fizetéssel baromi jó egy olyan nő mellet mint én, aki imádja és tűr a végtelenségig.Aztán elszakadt a cérna és kirúgtam,valahogy megvilágosodtam.Olyan iszonyú megalázottnak és hülyének éreztem magam amikor szembesültem az utolsó hazugságával,hogy nem bírtam tovább.Nem rázta meg,úgy sétált ki az ajtón és az életemből,mintha ez az 5 év együtt nem is lett volna.Engem viszont igen.Abban a pillanatban amikor elküldtem megkönnyebbültem,hogy nem nézhet többé hülyének.Aztán eltelt egy nap és olyan iszonyúan fáj a hiánya,hogy beledöglök.Már nem tudom hogy vele volt-e rosszabb vagy most nélküle.És ami a legrosszabb,hétfőn összefuthatunk mert egy cégnél dolgozunk,az a szerencse,hogy nem ugyanazon a részlegen.2 napja nem eszem,nem alszom,zokogok.Tudom,hogy tarthatatlan volt az az állapot is,már régen meg kellet volna lépnem.Az agyam tudja,a szívem megszakad.A családom és a barátaim helyeslik a döntésemet,ők már rég meglátták azt amit én nem akartam.Annyira félek a jövőtől,nem tudom milyen lesz nélküle,mikor múlik el ez az iszonyú hiányérzet.Gyűlölöm és szeretem is.Rettegek attól,hogy találkozunk bent és összeomlok.Azt mondogatom magamnak,hogy nem szeretett,kihasznált,megcsalt,mégis borzalmasan érzem magam attól,hogy már nincs.Normális dolog ez?