Harcoltatok már úgy valakiért, hogy párkapcsolatban volt? Lett belőle valami? Megérte?

Segítettem őt, lelki támogatást adtam neki, hogy végre otthagyhassa az agresszív pasiját és segítettem neki munkát találni (az expasi faterjának a cégénél dolgozott addig). Annyira kedves és oltalmazó voltam vele, hogy hálából az első adandó alkalommal otthagyott és egy hasonlóan impulzív állathoz nyalta be magát. Ezúttal viszont nem mentettem meg, azóta megverte párszor az az úriember, felcsinálta, a gyereket el kellett vetetni, tönkrement lelkileg, jelenleg, ha jól tudom az anyjával él egy másfél szobás panellakásban és az anyuka nyugdíjából tengődik.

De legalább egyszer leszopott, szóval ennyi jót elmondhatok.

Érzelmeim voltak, bár nem kifejezetten szerelem, inkább fellángolás, de határozottan érzések. Tudtam, hogy semmi esélyem, ezért bele sem kezdtem a dologba. Elkezdtem másokkal ismerkedni, randizni. 1 év sem kellett, és életem szerelmét találtam meg.:) Akiért pedig nem harcoltam, azzal barátok vagyunk azóta is.

-Én megalázónak éreztem volna olyan pasiért futni, akinek párja van.

-Senkinek a kapcsolatába nem mászok bele, egy kicsit sem. Azért annyira se kétségbe esett, se gerinctelen nem voltam soha.

" Primitív f.asz."

Te nálam primitívebb vagy úgy néz ki nagyon.:D

Volt ilyen de nem lett belőle végül semmi, találkozgattunk, szép és jó volt, sokat szexeltünk, de végül döntés elé állítottam és nem hagyta ott.

De megvolt az oka is.