Ti mit tennétek a helyemben?

Lassan 6 évesek leszünk a párommal. Egyre rosszabb köztünk minden. Úgy érzem, hogy nem figyel rám. Általában este találkozunk. Mesélem neki, hogy telt a napom, vagy bármit, látom hogy nem figyel. Ha valami fontos dolgot mondok, akkor se. Aztán pár perc múlva rákérdez. A legrosszabb, hogy szinte mindig a kütyüit bújja, a barátjaival beszélget, tévét néz, szóval minden fontosabb. Volt már olyan, hogy leordította a fejem, hogy nem tud 2 felé figyelni és én voltam a hülye, hogy meg mertem szólalni. Általában ilyenkor én is leülök a gép elé lazítani, olvasgatni. Na ilyenkor ő felpattan a helyéről és elkezd csicskáztatni, kéne főzni egy kávét, vacsizni, szexelni, stb. én állandóan csak gépezek, nem is csinálunk együtt semmit.

Bevallom, hogy néha kicsit lusti vagyok, főleg mostanában úgy érzem, depis vagyok már teljesen és nincs kedvem semmihez.

Az elmúlt 1 héten minden nap volt óriási vita. Nincs benne megértés, vagy hogy segítene megoldani a gondjaim, nem hallgat meg. És már nem bírom :( Annyira rossz, hogy nincs kivel beszélgetni. Ha elmegyek, szerinte megyek pasizni, kémkedik utánam, olyankor hív állandóan.

Egyszer elkezdtem beszélgetni egy netes sráccal, úgyhogy persze kicsit érthető, hogy féltékeny. De nem érti meg, hogy nekem is kell beszélgetnem, nem egy állatka vagyok.

Tavaly a vitánk annyira elfajult, hogy belevert a falba egy hatalmasat. Múltkor már kicsit belém is rúgott, amitől nagyon megijedtem :((( Mi lesz ebből?

Utána szexeljünk. Fekszünk egymás mellett. Se csók nincs már, semmi. Csak ő jól érezze magát, én sírok a fájdalomtól is, nem csak közben, de utána is kellemetlen.. Ezt sem érti meg, hogy a szex nem úgy működik, hogy leordítjuk egymás fejét, se bocsánat, semmi...