Mit tennétek a helyemben?

A barátommal közel két éve alkotunk egy párt. Én 23 vagyok, ő 27. A problémám a következő: Az utóbbi időben rengeteget dolgozik, ami nem is lenne baj, de iszonyatosan elhanyagol. Ha dolgozik, akkor csak a munka van a fejében, semmi más, és simán eltelik úgy egy nap, hogy eszébe sem jutok, ha én nem hívnám, ő nem is keresne, mondván "ő csak egy dologra tud koncetrálni". Sajnálom őt, mert tényleg van, hogy 12-15 órákat is lenyom és becsülöm benne, hogy ilyen szorgalmas, de nem egyszer leültem vele beszélni, hogy jó lenne, ha rám is fordítana időt, ha nem vagyunk együtt, legalább kereshetne, hogy könnyebb legyen a hiánya. Megígéri, és nem változik semmi, ugyanúgy vágyom a szeretetére... Nagyon nehéz, nagyon szeretem, de az utóbbi egy hónapban olyan szinten elhanyagolt, hogy sajnos megfordult a fejemben, hogy szakítsak vele, mert nagyon elszomorít az egész. Lehet, én vagyok az önző, de nem tudok már ennél türelmesebb lenni, most is nem láttam 4 napja, és nem is beszéltünk ezalatt az idő alatt szinte. Ha itthon van, akkor meg olyan fáradtan esik haza, hogy nem tudunk szexelni, mert nincs energiája...

U.i.: Mielőtt elkezdene valaki pampogni, hogy bezzeg a pénze biztos jó, előre leírom, saját munkám és jó állásom van...