Minden szerelmes tudattalanul hozzákapcsolódik a párjához?

Nem pontosan tudom, h miről is szól Jung ezen elmélete, de a párok alkalmazkodnak, simulnak egymáshoz. Minden párnál elindul ez a folyamat, de kapcsolat hosszán és mélységén múlik h milyen szintre jut el. Ez valóban tudat alatti dolog. A személy, aki éppen benne van, nem is veszi észre.

Jaa, és ez oda-vissza működik!

Szerintem érdemes lenne elolvasnod Brian Weiss: Lélektársak című könyvét. Én ugyan nem tudtam még átrágni magam rajta, de már az elején sok okosat írt.

Amúgy, szerény személyem szerint igenis létezik olyan, hogy tudatalatt vezérelve botlanak egymásba az emberek. szerintem nem véletlen az, ahogy két ember egymásra talál, és szerelmesek lesznek. Viszont, nem szabad elfelejteni, hogy nem hullik ölünkbe egy alak, mert ez így van elrendelve. Saját döntéseink következményeként akár el is szalaszthatjuk az alkalmat. Például: jársz-kelsz a városban, intézed a dolgaidat. Csupa hétköznapi dolog, mint a bevásárlás, csekkfeladás stb., és egyszercsak, mikor beülsz valahova, hogy szusszanj egyet és bekapj valamit, leülsz egy nagyon vonzó férfi/nő (nem tudom, milyen nemű a kérdező) mellé. A parfümje illatától kishijján beesel az asztal alá, és a szemei egészen magával ragadtak, mikor ránéztél. Ő megszólít, és megkérdezi, nem lenne-e kedved meginni vele egy akármit. Na, eddig voltál a sors kezében, vagy nevezze bárki bárminek, és itt következik az a bizonyos saját döntés, miszerint, vagy maradsz vele, megiszol vele azt az akármit, és ugyan üres hűtőre ébredsz másnap, de ott van a falinaptárban egy időpont és egy felirat: Randi XY-nal!, vagy azt mondod, jaj, köszi, sok a dolgom, és elmész. A következmény viszont mindkét esetben lehet jó és rossz is. Sosem tudhatjuk. Ezért olyan bonyolult az élet, mert sosem tudhatod, hogy egyes helyzetekben melyik a helyes döntés. A lényeg, hogy legjobb belátásod szerint dönts, és ne hagyd elszaladni egyetlen esélyt sem arra, hogy párt találj. Ki tudja, akár ő lesz a befutó!

ez persze csak a saját elképzelésem, és lehet, valaki most jót röhög a gépe előtt, hogy mekkora zagyvaságokat hordok össze. De nekem meggyőződésem, hogy azért nincsen minden a popsikánk alá téve az által a nagy irányító által. Nekünk is küzdenünk kell, különben nem lesz meg az egyensúly.

Remélem, kimerítő választ sikerült adnom! :) Egynek legalábbis megfelelő.

Minden jót!