Normális ez így?

Kislány, ha játszmákba bocsátkozol, akkor előbb, vagy utóbb a játszmáid rabja leszel és el fogsz bukni.

Mi az, hogy adott az elérhetetlent? Normális vagy egyáltalán? És te miért nem találsz valamit ki? A leírásod alapján nekem az derül ki, hogy te SEMMIT nem teszel meg a kapcsolatért, csak igen, "elvagy" mellette.

Leültél már és beszéltél vele egyáltalán a problémádról vele? Vagy ahhoz is gyáva vagy és ebben is csak megjátszod magad előtte, hogy minden rendben van?

Ő nem egy hozzád illő partner,teljesen mások az igényeitek.Neked egy odaadóbb párra lenne szükséged,olyanra aki kétszáz kilométert utazna azért,hogy megcsókoljon.

Ez nem egy extra nagy elvárás,vannak ilyen férfiak,csak a te párod történetesen nem ilyen.

Nem normális.

A párod - ha nem vetted volna észre - nem a tökét vakarja reggeltől estig, hanem dolgozik, többek közt a közös jövőtökért, már ha kibírja veled addig. Foglald le magad basszus! Sportolj, dolgozz, tanulj többet, vállalj diákköri munkát, menj el konferenciára, önkénteskedni állatmenhelyre vagy öregek otthonába, bánom is én, amelyik szimpatikus.

Üdv a való életben! Mi 6 éve vagyunk együtt, mindketten tanulunk egyetemen, emellett mindketten dolgozunk, ő vállalkozó, én állásban és vállalkozóként is. És igen, általában heti egy vagy kevesebb este van, amit normálisan együtt tudunk tölteni, még úgy is, hogy együtt élünk. (Akkor is kb. hullák vagyunk.) Cserébe azt a kis időt nem ostoba játszmákkal töltjük, hanem kihasználjuk arra, hogy valóban egymás felé tudjunk fordulni, mivel szeretjük egymást.

Szóval próbálj szépen alkalmazkodni a körülményekhez, és normális, érett nőként viselkedni a párkapcsolatban, különben tök fölösleges együtt lenni.