Miért vágyunk arra, akit nem kaphatunk meg és miért nem kell az aki előttünk van?

Szerintem csak félsz!

Volt már kapcsolatod?

Két nagy, örök igazság:

- NINCS "Nagy Ő", csak jobban és kevésbé hozzád illő jelöltek. A legjobbnál is van jobb, és a legrosszabbnál is rosszabb. Bárki, akivel jól kijöttök és jól megvagytok, alkalmas partner lehet.

- Az a bizonyos agyonajnározott "lángoló szerelem", meg "szerelem első látásra" MESE, mítosz, aminek van ugyan valóságalapja, viszont a jelentősége sokkal csekélyebb annál, amilyennek beállítják. Az előbbi max. két év alatt mindenképp elmúlik mindenkinél, bármit is csinálnak a felek, az utóbbi pedig szimplán nagyon rikta, és egyik sem garantál az égvilágon semmit. Mert attól, hogy biokémiailag összeilletek (ami ugye ennek a kezdeti nagy szerelemnek az alapja), még egyáltalán nem biztos, hogy lelkileg, személyiségileg, gondolatilag is.

Tanulság:

Fogadd el a fenti két tényt, és ne a szikrára várj, hacsak nem akarod reménytelen várakozással tölteni az életed, és egyik csalódásból a másikba esni. Egyszerűen azt nézd, hogy ki az, akivel jól megvagytok, sok közös témátok van, sok bennetek a hasonlóság, és mindent meg tudtok beszélni. Ha ilyet találsz, azzal máris boldogan élhetsz, és az ilyennél ki fog alakulni az _igazi_, stabil, fenntartható szerelem is, ami már valóban a _teljes_ harmóniából táplálkozik, és nem csak egy szimpla délibáb.