Randiztál már innen úgy valakivel, hogy nem ismerted, és képet sem láttál róla, mielőtt találkoztatok? Ha hogy sikerült?

Na, igen?

Mesélj már! :D

aha, én is. hát csalódás nem ért, helyes, aranyos srác volt, de aztán később kiderült, hogy nem passzolunk össze, elég komolytalan volt még.

19/l

F-22 ez miféle matematikai egyenlet?:D

Bocsi, fáradt vagyok már, amúgy én még nem próbáltam, de nem is lenne hozzá merszem. :S

Igen! Randiztam! Jól sikerült!

Beültünk egy presszóba és elkezdtünk beszélgetni a társkeresésről. A csaj elnézést kért, és elmondta, hogy nem ilyen pasira gondolt. Egy kő esett le a szívemről, hogy nem nekem kellett kimondani ugyanezt. Azért megkértem, hogy a kávét amit kikértem, igyuk már meg. Még beszélgettünk kb.. 1 órát és elköszöntünk egymástól.

Azóta megnősültem, Ő férjhez ment, és jó barátságban vagyunk egymással. Összejár a két család. Együtt kirándulunk a gyerekekkel, megy minden.

Én is randiztam volna már simán, ha nem az ország másik végében élnek a kiszemelt szimpi lányok, akikkel levelezgettem.

Nem értem itt Debrecen környékén miért nem találok normális, értelmes és egyben szép lányokat?

Mindenki dunántúli meg pesti. :(

Másfél hónapot leveleztünk, de ez napi több levélt jelentett és igen terjedelmesek voltak..

Én csesztem el, mert nem reagáltam, ha írt vagy keresett, mert egyszerűen megijedtem, hogy olyan, mintha én lennék, csak ő lányban.

A legszomorúbb, hogy én lettem volna az első barátja, pedig a már 21 volt a lány és így elbántam vele....egyszerűen kiléptem az életéből. Pedig még egy ilyen tündért, nem találni....